Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 10. szám
Ugyancsak a hatvanas években kezdődött meg a magyar színészek nyugat járása9 szerintem szintén valutaszerzési okokból. A fentemlitett két dolog valóban hidat képez9 mindkét fél kap is, ad is valamit} otthon vakációzni kellemes és olcsó, mig a színészektől kellemes kulturesteket kapunk--cserébe dollárjainkért. Lorincze Lajos esete igen érdekes, mert szokatlan és eredeti. Természetes tehát, hogy az emigrációs sajtót foglalkoztatja; hogy ok csak a negatívumokat látják, az érthető, hiszen itt még igazi pozitívum nincs is, legfeljebb a kezdeményezésnek puszta ténye. Érdekes lesz itt megjegyezni, hogy pár éve, mikor néhai Kodály Zoltán járt nyugaton ugyanezeket az eszméket hirdetni, nem volt ilyen felháborodás, mert azó személye felül állt minden kritikán. Lorincze Lajos útjáról olvastam az emigrációs sajtóban megjelent cikkeket (az Amerikai magyar élet-ben Dr. Pogány András és Halmágyi Lajos; a Magyarság-ban Szathmáry Lajos és Bodnár Gábor; a Kanadai magyar élet-ben Fáy Ferenc és Wass Albert; a Chicago és körnvéké-ben Nyíregyházi Pál cikkeit). A Chicago-i előadáson ott voltam, amikor Lorinczea magyar nyelvjárásokról tartott előadást. Politikáról szó sem volt. Szeretném hinni, amit Írsz, hogy Lorincze kijelentése nem kommunista, hanem csupán magyar. Szeretném azt is tudni, hogy a debreceni nyelvtanfolyamon milyen arányban vesznek részt a nyugaton élő magyarok és a Trianonban lecsatolt területeken élő magyar tanítók, ha utóbbiak egyáltalán képviselve vannak. Mert aki csupán magyar, az azokról sem feledkezhet meg, akár irredenta, akár nem. Ez a gondolat feltétlenül magyar. Amennyiben Lorincze Lajos útját egy propagandamentes magyar tankönyv követi, úgy az a vita, amit ittlétévé! kiváltott, nevetségessé válik. En minden magyar kezdeményezést készségesen támogatok, de nem vagyok naiv. És a kommunista magyarokról az a tapasztalatom, hogy ők elsősorban kommunisták és csak másodsorban magyarok. En nem tudok hinni még, mert felejteni sem tudok*, csak várni tudom azt az embert, a kezdeményezést, aki vagy ami feltételek nélkül CSUPÁN MAGYAR' Jelenleg egy ilyen kezdeményezést látok az ITT-OTTbani Harmath István, _ _ _ _ Csikágó A MŰFORDÍTÁSRÓL'. Kedves Barátaimi Nagy érdeklődéssel olvastam az áprilisi számotokban megjelent "Amerikába halkan . . ." c. Makkai cikket. A szépirodalmi műfordításra vonatkozó kitételeivel teljesen egyetértek. Én is megírtam már^számtalan cikkben, hogy a lengyel, csehszlovák, jugoszláv és más népek módjára magunknak kell vállalnunk irodalmunk nagyjainak külföldi népszerűsítését. S ezt csak az idegen nyelvű költők és irók bevonásával érhetjük el. Tájékoztatásként, nemrég jelent meg Juhász Ferenc müveinek angol fordítása The Bov Changed into a Stag címen, az Oxford University Press kiadásában. A kötet verstani része eredeti fordítását Dusynszka Ilona, a prózai részlegét pedig e sorok Írója készítette. A művészeti fordítás Kenneth McRobbie, ismert angol költő és egyetemi tanár munkája. A ^Kanadai Magyar írók Köre most megjelent Antológiá-.ia számos versét angolra fordította Dr. Kirkconnell, kanadai költő, egyetemi 27 i
