Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 10. szám
keresésünkben: egy lélektani (és egyben történelmi) imperativuszt látunk ebben a szindrómban. Röviden: külföldön vagyunk, külföldön maradunk. Akaratunk ellenére beolvadunk s ebbe beleörülünk--hacsak nem alkotjuk meg azt a külső, társadalmi keretet, mely magyar-létünket idegen környezetünkben is élhetové teszi. Hosszú gondolkodás és vita után pedig úgy tűnt, hogy az egyetlen társadalmi keret, mely követelményeinknek teljes mértékben megfelelne és ugyanakkor a befogadó társadalmaink számára is elfogadható volna, csakis valamilyen vallásos szervezet lehetne. (Folytatjuk) Fábry Zoltán: A VÁDLOTT MEGSZÓLAL 2 A sz'lovenszkói magyar szellem mint történelmi hatóerő a két világháború közti húszéves intervallumnak az eredménye. A gyümölcs neve: antifasizmus. Ide torkollt, ide ért minden. A kezdeti csirák mást nem eredményezhettek: a vox humana első expreszszionista sikolyaitól és emberfortissimóitól, tárulkozó testvérlirájától egyenes ut vezetett az antibarbarizmus tudatos vállalásához. A háborúban megcsufolt ember szégyene, fájdalma, lázadása élt bennünk. Vedd ehhez a mi külön magyar eszmélésünket: a magyar bűntudat tudatosodását, és megkapod szellemképünk egész értelmét. Ha volt nemzedék, mely apái történeti bűnét felismerte, levezekelte, és a bűntudat gyógyitó antitoxin ja utján erénnyé akkumulálta: akkor a szlovenszkói magyarság iskolapéldát szolgáltatott erre. Mi tabula rasát csináltunk portánkon: el mindentől, ami Trianonhoz vezetett; el a magyar feudalizmustól és úri imperializmustól, el a német—magyar fegyverbarátság elveszejtő illúziójától, el minden embertelen gátlástól, hogy a sovinizmus útvesztőjéből a testvérember útjára léphessünk. Az úri Magyarország szuggesztiójából kikerülve elsőnek láttuk meg házunk portáján a nemzet atomját: a nép fiát, a munkást, a parasztot, a dolgozó embert. ü lett minden mozdulásunk értelme: művelni, segíteni, emberré tudatosítani. Ujarcu magyarok lettünk, mások, idegenek: Horthy-Magyarország megtagadott minket. A magyar bűntudat bennünk elérte a maximumot: ellenségként döbbentünk egymásra. De ez a szembenállás ugyanakkor kijelölte posztunkat: arkhimédészi pont lettünk, a tespedt, félfeudális Magyarországot innen, a mi szellemi szuggesztiónkkal akartuk kivetni sarkaiból. Dávid furcsa uj párharca volt ez Góliáttal, amikor egy pár paritytyakő mégis célba talált: ami szellemforradalmi és néptestvérülési mozgalom Magyarországon megindult, annak magjaiban benne van a szlovenszkói vox humana vetése (ifjúsági mozgalmak, a Sarló hatása, szociográfia stb.). Európai kulturtudatunk, szociális emberségünk az egész Magyarországra kiható értelmet nyert. Nem éltünk hiába! Világháborúból jöttünk, és világháborúba torkolltunk. Mi, az öregebb nemzedék, a lövészárkok poklaiból a testvérembert hoátuk magunkkal: életünk célt és értelmet csak igy kaphatott. Antimilitarizmus, antiimperializmus, aktiv pacifizmus, szocializmus lett emberségtörekvésünk iránya. A fiatalabb nemzedék a dunatáji népek praktikus szolidaritásává szineztea mi általánosításainkat. 13
