Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1970-09-01 / 10. szám

keresésünkben: egy lélektani (és egyben történelmi) imperativuszt látunk ebben a szindrómban. Röviden: külföldön vagyunk, külföldön maradunk. Akaratunk el­lenére beolvadunk s ebbe beleörülünk--hacsak nem alkotjuk meg azt a külső, társadalmi keretet, mely magyar-létünket idegen környe­zetünkben is élhetové teszi. Hosszú gondolkodás és vita után pedig úgy tűnt, hogy az egyet­len társadalmi keret, mely követelményeinknek teljes mértékben megfelelne és ugyanakkor a befogadó társadalmaink számára is el­fogadható volna, csakis valamilyen vallásos szervezet lehetne. (Folytatjuk) Fábry Zoltán: A VÁDLOTT MEGSZÓLAL 2 A sz'lovenszkói magyar szellem mint történelmi hatóerő a két világháború közti húszéves intervallumnak az eredménye. A gyü­mölcs neve: antifasizmus. Ide torkollt, ide ért minden. A kez­deti csirák mást nem eredményezhettek: a vox humana első expresz­­szionista sikolyaitól és emberfortissimóitól, tárulkozó testvér­­lirájától egyenes ut vezetett az antibarbarizmus tudatos vállalá­sához. A háborúban megcsufolt ember szégyene, fájdalma, lázadása élt bennünk. Vedd ehhez a mi külön magyar eszmélésünket: a ma­gyar bűntudat tudatosodását, és megkapod szellemképünk egész ér­telmét. Ha volt nemzedék, mely apái történeti bűnét felismerte, levezekelte, és a bűntudat gyógyitó antitoxin ja utján erénnyé ak­kumulálta: akkor a szlovenszkói magyarság iskolapéldát szolgál­tatott erre. Mi tabula rasát csináltunk portánkon: el mindentől, ami Trianonhoz vezetett; el a magyar feudalizmustól és úri imperi­alizmustól, el a német—magyar fegyverbarátság elveszejtő illú­ziójától, el minden embertelen gátlástól, hogy a sovinizmus út­vesztőjéből a testvérember útjára léphessünk. Az úri Magyaror­szág szuggesztiójából kikerülve elsőnek láttuk meg házunk portá­ján a nemzet atomját: a nép fiát, a munkást, a parasztot, a dol­gozó embert. ü lett minden mozdulásunk értelme: művelni, segí­teni, emberré tudatosítani. Ujarcu magyarok lettünk, mások, idegenek: Horthy-Magyarország megtagadott minket. A magyar bűn­tudat bennünk elérte a maximumot: ellenségként döbbentünk egy­másra. De ez a szembenállás ugyanakkor kijelölte posztunkat: arkhimédészi pont lettünk, a tespedt, félfeudális Magyarországot innen, a mi szellemi szuggesztiónkkal akartuk kivetni sarkaiból. Dávid furcsa uj párharca volt ez Góliáttal, amikor egy pár parity­­tyakő mégis célba talált: ami szellemforradalmi és néptestvérülé­­si mozgalom Magyarországon megindult, annak magjaiban benne van a szlovenszkói vox humana vetése (ifjúsági mozgalmak, a Sarló ha­tása, szociográfia stb.). Európai kulturtudatunk, szociális em­berségünk az egész Magyarországra kiható értelmet nyert. Nem éltünk hiába! Világháborúból jöttünk, és világháborúba torkolltunk. Mi, az öregebb nemzedék, a lövészárkok poklaiból a testvérembert hoátuk magunkkal: életünk célt és értelmet csak igy kaphatott. Anti­­militarizmus, antiimperializmus, aktiv pacifizmus, szocializmus lett emberségtörekvésünk iránya. A fiatalabb nemzedék a dunatáji népek praktikus szolidaritásává szineztea mi általánosításainkat. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom