Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 10. szám
PIPAFUSTNEL Sokszor hall,luk ifjabb amerikai magyaroktól: mi hasznom van a magyarságomból? Miért érdemes megmaradnom magyarnak? Ez a pragmatikus kérdés mindig egy ócska viccet juttat eszembe: Arisztid négykézláb mászkál az utcasarkon, a lámpa alatt. Kérdi Tasziló: —Mit keresel? —Egy ötöst--, jön a válasz.--Hol vesztetted el? —Otthon, a kapuban. —Hát akkor miért nem ott keresed?--Mert itt világos vanS így tesznek ezek az ifjú társaink is: ott keresik magyarságuk értékét, ahol az nincsen: a kézzelfogható, külső, fényes anyagi világban, nem pedig lelkűknek sötét mélyén, aho'1 azok az igazi, emberi kincsek rejlenek, melyeket nem lehet sem singgel, sem dollárban mérni. —éji SZERELEM Valami fényes, meleg, édes, van a szivemben, számban, arcomon. Valahogy minden szenvedélyes*. A szél is vadabb, mellyel birkózom. A fák is mámorosak, táncba kapnak, az utcák, házak vidámabbak. Éltek-e nálunk boldogabbak? Voltak-e percek szebbek valahol? Tudom, soha, sehol ! S Kiss Ödön
