Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-07-01 / 8-9. szám
bekecseket. A magyarszücs csak juhbőrrel dolgozott. A bort nyersen vette meg a boros-zsidótól (nyers alatt azt értjük, hogy úgy, ahogy lenyúzzák). ügy készítették ki, hogy rajtamaradt^ a prémje is--az belülre került, miközben a külsejét egész simára dolgozták. A feketegya]3jas báránybórt prémdiszitésre használták, mig a fehéret gyapjubélésnek. A bor sima oldala (külseje) fénytelen. A fönn^fe'lsorolt bőr ruhadarabokból a ködmön volt a legszebben díszíthető. A férfiködmön bőre barna volt és ezen nem volt díszítés, legfennebb egy kis zsinórozás a hátán. Az asszony ködmöne viszont nagyon cifra volt, általában fehér bőrből, nyakán és ujján fényes, fekete birkaprém díszítéssel. Több módszere volt a ködmön díszítésének. Legegyszerűbb volt a varrás, sötét fonállal* mintája fonalas rajz. Másodszor volt a zsinórdíszítés. A férfiak bőrből készített vise'lete általában fekete vagy sötétzöld zsinórral volt díszítve. Harmadszor—s egyben legősibb és legszebb—volt a rárakásos díszítés (ill. "appliká'lásO. Ez illett legszebben a bőrdiszitéshez: bőrt bőrrel. A bőrvirág másszinü bőrből volt kivágva, általában fényesből, ami a fénytelenen szépen hatott. A hímzés volt a- ködmöndiszitésnek negyedik és legújabb fajtája. Idővel, amint egyre cifrábbak lettek^ a díszítések, a szűcsök elfordultak az applikálástól és a hímzést kezdték kedvelni, mert sok kisebb motívumot könnyebb volt hímezni mint bőrből kivágni. (A himzőfoná'l általában selyem voltj fekete, ujvörös, sötét- és világoszöld valamint kanárisárga színeket használtak.) Ez a díszítési evolúció a következő képpen történt* először csak tiszta applikációt ismertek, majd lassan megkezdődött a hímzés is. A nagyobb virágok, formák, előbb még bőrből voltak s csak a kisebb mintákat hímezték. A 6. ábrából lehet látni, hogy az egyszerű bőrtulipán miként fejlődött díszes bőrtulipánná. Ez is haladást jelentett, a hímzés felé. A 7. ábra virágai tiszta applikációval készültek,a ködmön hátára.^ Ezen a hímzésnek még semmi nyoma. Érdekes megvizsgálni, miből is volt összetéve az "a" ábra. Ezen a növényi eredet világosan meglátszik* a sziv-formát kivéve, minden egyes motívumnak kimutatható növényi eredete. Koronázó minta a szegfű, alatta arányosan két tölgyfalevél;a szerkezet derekán egy-egy rózsa foglal helyet és az egész díszítés szivformáju levélbe van ültetve. A következő motívumok találhatók a díszítésben* 1) Szivmotivum—kodmönön gyakran található, mivel ezt elég könnyű volt bőrből kivágni (8. ábra). 2) A rózsa—kör, hat levéllel. Később gyakran díszítették a bőrrózsát hímzéssel is (9. ábra). 3) Bazsarózsa—ez is bőrből készült. Szintolyan formájú, mint^az egyszerű rózsa, csakhogy itt a hímzés nem központi elrendezésű (10. ábra). 4) A szegfű volt talán a legfontosabb virág a ködmönön (11. ábra). 5) A tulipán is gyakori minta (12. ábra). Apró virágok és bimbók is szerepeltek motívumként. Ezek egyike a cseresznyevirág: két egymást belül érintő kis kör (13. ábra). A ködmön háta általában mindig díszítve volt, mivel—nagysága miatt—ez volt a díszítésre legalkalmasabb része. Ujjavégét is díszítették, apróbb mintával. Csak az eleje maradt a ködmönnek általában diszitetlen. L.N.P. (Folytatjuk) 27
