Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-04-01 / 5. szám
napirendre tűzte a "határon túli magyarok kulturális kérdéseinek, oktatásának ügyét." A Szülőföldünk Rádió március 15-i kerekasztal konferenciájává külföldi magyarsággal való kapcsolatok ápolására bejelentett bizonyos intézkedéseket és terveket: 1. Magyar Nyelvművelő Társaságot alakítanak és a debreceni fegyelem nyári tanfolyamait "hungarológiai" központtá alakitják át. Már a mostani tanfolyamra (jul. 17-aug. 15) hazavárják a külföldi magyar iskolák tanitóit, az egyetemi előadókat és tanárokat, a magyar egyesületek vezetőit, a magyar lapok szerkesztőit, akiket a^ legjobb magyar nyelvtanárok vezetnek vissza a magyar nyelv szépségébe és hibátlan gyakorlásába. Jövőre egyetemi hallgatókat és középiskolásokat is várnak: a debreceni nyári egyetemre irányítják azokat a külföldi diákokat is, akik Magyarországon tanulnak, a magyar nyelv elsajátítására vagy tökéletesítésére, a magyarság megismertetésére. Az "anyanyelvű konferenciák és munkaértekezletek" mellett ellátják a résztvevőket könyvekkel, irodalmi olvasókönyvet adnak a kezükbe, amit "magukkal vihetnek és kint is terjeszthetnek." 2. Megrendezik a külföldi magyar képzőművészek kiállítását, amire eddig több mint ötven művészt vettek tervbe, köztük^Moholy^ Nagy László, Kepes György, Breuer Barcell (építész), Huszár Miklós, Orbán Dezső, Kemény Zoltán, Peterdi Gábor (Várnai Zseni fia) és Amerigo Tot. A lista nem teljes, még lehet jelentkezni, jegyezte meg Bognár József. 3. Rendszeressé akarják tenni kapcsolataikat a^külföldi magyar egyesületekkel, azok segítségére akarnak lenni. Váczi Mihály meg éppenséggel azt javasolta, hogy létre kellene hozni "társulásokat" az USA-ban, Kanadában és Ausztráliában, melyek alaptőkéjét kétharmadában a magyar állam, egyharmadában az ott élő magyarok adnák össze. A magyar állam később is gondoskodna anyagi támogatásukról. "Egy-egy ilyen társaság foglalkozna elsősorban a kettős (kétirányú?) utascserével, könyvcserével, ösztöndijcseréve'l," de segítenék a "magyar házak kulturális erőfeszítéseit és kulturális munkáját." "Szabad, nyilt vitákat" kivánnak rendezni, hogy "feltárják a^hazai magyarság és a külföldi magyarok viszonyában érződő problémákat," hogy "jobban megközelíthessék" a külföldi magyarságot, vele a^kapcsolatukat "erőteljesebbé, szilárdabbá" tehessék. Berényi György vitavezető azzal fejezte be a kerekasztal konferenciát, hogy "közös nevezőre jutni csak nyilt^vita alapján lehet" és kérte,^hogy a külföldi magyarok Írják meg véleményüket a Szülőföldünk Rádiónak. A "nyilt vita" részükről azonban kizárólagosan csak azt jelenti, hogy ők beszélnek és a külföldiek hallgatnak, véleményüket legfeljebb akkor közlik, ha ez megfelel célkitűzéseiknek, egyezik az övékével. A hazai kommunista és társutas lapokban jelennek meg cikkek a külföldi magyarokról, de arra a hivatalosak nem mernek vállalkozni, hogy belső fórumot teremtsenek egy valóban szabad és nyilt vita^ számára, melyben a kintiek csakúgy kifejthetik a nézeteiket és véleményüket, mint a bentiek. Könnyű a Szülőföldünk Rádió programjában nagy kijelentéseket tenni, amit csak igen bajosan foghatnak és érthetnek a külföldi magyarok, akiknek a képviselői és az agyoncsepült emigráns p litikusok bizonyára hajlandók lennének a magyarországi lapokon es rádiókon keresztül közvetlenül szólni a magyar néphez , vagy a rendszer embereivel vitázni. Ez lenne az igazi párbeszéd'. F.E. 23
