Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1970-04-01 / 5. szám

okozta, kemény vonások mögül. A magyar egység megteremtése kell, hogy elsőrendű célunk legyen és minden tevékenységünk kell, hogy ezt szolgálja! E cél hiányá­ban minden csak szélmalomharccá válik, üres, impotens hajszálhaso­­gatássá, amiből a múltban kitűnő jegyet kaptunk. Az egység gondolata a legnagyobb ágyú, amit fegyverként hasz-_ nálhatunk. Minden kérdésünkre megadja a választ. Meg tudjuk^őriz­ni magyarságunkat, ha mindenki a saját feje után megy?_ Erőssé tesz szűk a magyarságot azzal, ha ezer kis egyesületet alapítunk? Elő­segítjük a magyar együttműködést azzal, ha a világ minden városában van egy kis újság, ami főleg azzal foglalkozik, hogy a helyi nyelvű újságból részleteket közöl, DE NINCS EGY OLYAN MAGYAR FOLYÓIRAT, AMELYIK ÖSSZEFOGÓAN tájékoztatná a világban szétszóródott_testvé­reinket? Egy ilyen folyóirat még szétszóródottságunkban is megad­ná azt az érzést, hogy közel és egyek vagyunk. Mi szolgálja az egységet? az, ha egymást mindig sértegetjük, mindenért megsértő­dünk, vagy ha kitárt karral fogadjuk egymást? ha csak mindig a^ múlton rágódunk, vagy ha programot dolgozunk ki a jövőnk alakítá­sára? MI SZOLGÁLJA AZ EGYSÉGET? Bum! Az EGYSÉG vallásos (magyar) érzete irányítani fog minket val­lási, politikai, gazdasági vonatkozású kérdésekben. Vallási: kedves öreg magyarjaink kemény munkával megkeresett do'llárkáikat adták össze, hogy templomot építsenek különböző hitfe­­lekezetek részére. Ma világosan láthatjuk, hogy ez idegen kezekbe csúszik át. Hatalmas értékű vagyon a közönbösség vagy az egyházi vezetőink magyartalansága következtében vesznek el, a magyarság részére, örökre. Ismét az elfecsérelt örökség! Mit lehet tenni? Mielőtt a magyar egyházi vezetőség kisebbségbe jut, annyi éréket kimenteni, amennyire a jelen körülmények lehetőséget adnak. Meg­építeni egy egyesült magyar templomot, ahol az egyik oldalon a katolikus, a másikon pedig a protestánsok dicsőítik Istent. Előbb­­utóbb, mint ahogyan olvashatjuk az újságokból, ez idegen, kénysze­rítő körülmények hatása alatt rövidesen bekövetkezik és a megle­vők is elvesznek örökre. Felismertük ezt? Akarhatjuk ezt? Ez hazánk és a magyarságunk elárulását jelentené! Ezzel azt éred el, hogy aki a tiedet akarja semmiért, annak fizetni kell, és azt^a célt,^amiért az a templom alapíthatott újból a magyarság részére, megerősítésére fordíthatjuk. Átoktól ne féljünk, mert átkozottab­­bak nem lehetünk, mint ha magyarságunk érdekeit elhanyagoljuk. Politika: Hideg nyugalommal kell szemlélni a világ eseményeit. Arra vigyázni kell, hogy érzelmi befolyás nélkül legyünk képesek a fejleményeket követni. Ez most nem a mi harcunk, mi már megfi­zettük amivel esetleg tartoztunk, most hagyjunk fizetni másokat. A mi dolgunk az, hogy erősítsük egységünket, legyünk készen az adott pillanatra. Csöndes, céltudatos munkálkodás többet ér és eredményesebb, mint az izgatott vitatkozás. Gazdasági: Erről a témáról igen keveset lehet hallani magyar köreinkben. Mért szükséges ennek a nagyon is lényeges tényezőnek a felhozása? Feltételezzük azt, hogy irodalmi téren tökéletesek vagyunk, politikai téren már minden szókészletünket kilőttük és a felgyülemlett energiával nem tudunk mit csinálni, akkor ezen feles­leges energiát arra tudnánk használni, hogy valami egészséges, 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom