Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-04-01 / 5. szám
szobán állunki e'lwasocosodunk! És az utóbbi veszély ellen majdnem senkisem emel szót, senkisem irkái, senkisem gyűjt aláirásokat tiltakozó memorandumokra. Az emigráns belenyugodott, hogy tizenöt-husz év múlva már nem lesznek magyarok Amerikában. így csak a románositásró'l ir, a kommunizmust szidja--és a waspcosodásról pedig mélyen hallgat! Mi, szétszórtsági nemzedék, ezt a gyáva, megalkuvó és felelőtlen álláspontot minden tekintetben elutasitjuk. Valljuk, hogy amig van hit—MAGYAR HIT--addig lesznek magyarok Amerikában. Nem fogunk elwaspcosodni! De a hit önmagában nem elég. Tisztában kell lennünk azokkal^a kulturális, pszihológiai, társadalmi, gazdasági és^politikai tényezőkkel, melyek bennünket magyarságunkban megerősítenek és a környezetünk szubverziv hatását semlegesítik. Az első lépés az, hogy minden magyarért küzdjünk. Ugyanolyan veszteség az, amikor elwaspcosodik egy magyar, mint amikor elrománosodik. Tehát ne csak a románositást csépeljük, mig közben gyermekeink már csak angolul értik szavunkat. Mielőtt más tájakon "védjük meg" népünket, legyünk biztonságban a saját házunk táján. Azt tanulmányozzuk és úgy cselekedjünk, hogy magyarságunk fejlődését világszerte (Romániában, Amerikában, Ausztráliában) tudjuk elősegíteni: mégpedig elsősorban Amerikában, ahol a legjobban veszélyeztet minket az eltűnés. A jelen levelem célja az, hogy rámutassak az e'lwaspcosodás veszélyére. Arról irok, hogy milyen módon hódit teret, és hogy miként kell védekeznünk magyarfogyasztó hatásai ellen. Kezdem a fogalom értelmezésével. Ahogyan Amerikában élő testvéreim tudják, W.A.S.P. azt jelenti, hogy white. Anglo-Saxon, Protestant (fehér, angolszász, protestáns). En ezt a rövidítést megtoldtam egy "C"-vel, hogy jobban jellemezhessem vele a mai formuláját az e'lamerikaiasodásnak. A "C" persze a katolicizmusra (Catholic) céloz, mivelhogy John F. Kennedy elnökkéválasztása óta a katolikus elemek is teljesen elfogadhatóak lettek "amerikaiaknak." Mindenesetre, az elwaspcosodás abból áll, hogy valaki elcseréli magyar le'lkületét egy angolszász értékrendszerért. Nekünk azért jelent nagy veszélyt ez^a folyamat, mert pont azt a részét fenyegeti a szétszórtságban élő népcsoportunknak, amely a legtöbbet tud tenni a magyarság megmaradásáért világszerte. Ha az amerikai-magyarság fe'lszivódik, akkor a világmagyarság elveszti a külföldön élő legnagyobb és leggazdagabb erőtöbbletét. A veszély pedig azért nagy, mert az elwaspcosodás sokkal agyafúrtabban és sokkal sikeresebben ritkitja a^magyarság sorait mint Középeurópában a "románositás" vagy a "szlávositás." Elnyomás és erőszakos nemzetlenités helyett, anyagi sikerrel fosztja meg az embereket magyar lelkületűktől. Az utóbbi nemzetárulás pedig mindig önkéntes. Ezért is hangsúlyozom, hogy ami Amerikában történik, az nem e'lwaspcositás, hanem elwaspcosodás. Bár ez a "nemzetiségi politika" nem olyan szisztematikus, mint a^románositás, legalább annyira tudatos kivitelezésében. Erre rámutat Robert Dahl, az egyik legközismertebb amerikai "political scientist" azon megjegyzése, mely szerint az Egyesült Államokban ma már csak négy politikailag fontos vallási-faji csoportosulás létezik, éspedig a fehér protestánsoké, a fehér katolikusoké, a 8
