Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)
1968-10-23 / 1. szám
kég nyílnak a volgyoen a kerti virágok, Még zöldéi a nyárfa"az ablak előtt, Le látod amottan a téli virágot? kár iió tamará el a bérei tetőt, kég ifjú szivemben a lángsugaru nyár, S még benne vi-rit az egész kikelet, Le ime sötét hajam őszce vegyül már, a tél dere már megüté fejemet. Elhull.a virág, eliramliic az élet... ülj, hitvesem,ülj az.Ölembe ioe! Kimost fejeoet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? Oh mondo: ha elobo halok el, tetemimre könnyezve boritasz-e szemfodelet? S rá birhat-e majdan egy ifjú szerelme, Hogy elhagyoü erte az én nevemet? Ha eluobod egykor az özvegyi fatyoit, fejlámra sötét lobogóul akaszd, ^n feljövök érte a siri világból Az éj közepén, s oca leviszem azt letorláhi véle konyáimét érted, ki könnyenaén elf'eledea niveoet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged, kég akkor is, ott is, örökre szeret! /Koltó/ OhTOHiK V’xjGmE /Petőfi szellemének/ kég szendergő lángját a tábori tűznek a kószáló éjféli szél felveri, Le immár a síkon a harcok elültek b a jeltelen hantokat még csend fedi, A néma nagy borzalom éjféli éjjen Ily dicstelen fényben, te mit keresel? 0, kőltő, ki ígéreted Szeptember végén, kost özvegyi fátyláért jöttél-e fel?? kint kínoktól kővévált fájaalom-isten, • . Oly döbbentő néma vagy s oly halovány... Ki lelkedben hűsége esküjét vitted 0, költő, mit érzel e bus éjszakán,,.? Ki kitted, nogy mennyei üdvödet éled, kig fürtje puhán a te arcodra hullt, ü, hallod, az éj s-zele mit zokog nékeo? Hogy csalfa hazugság a Koltó-i múlt.,.! 33.
