Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)
1968-10-23 / 1. szám
-''Hogy merted ezt csinálni!?" - förmedtem rá leplezett örömmel a megszeppent fiúra. - "Bocsánat, édesapám, én csak jót akartam. . .- hebegte s a szemei megteltek kpnnyel. Izek a'könnyek meghatottak. Izek a könnyek elárulták, hogy nem kalandvágyból cselekedett a gyermek, hanem őszinte szánalomból es jót akart tenni velem, az apjavai, akinek- latta a gyötrelmét es faradtsagat, szégyenét és megalaztatasat s ez fájt neki. Azok a könnyek őszinték voltak s többet kifejeztek, mint a felénk szavak, dozzamenteip,megsimogattam, egy, a fejebubjara nyopott "barackkal" megbátoritottam. -"Szép, szép, hogy jót akartai tenni velem, de hátha szerencsétlenül jártál volna! - Aztán hogy csináltad?" - kérdeztem megbékélt •hangon .s egy kissé szegyenkezo kiváncsisaggal. - "Úgy", -felelte -"hogy tegnap kölcsönvettem egy könyvet. . ." "Tudom," jegyeztem meg mosolyogva- "a robbantás technikája," a ehester gépi könyvtár tulajdona. Es aztan?" - sürgettem moho tudomanyszomjjal a bátorságra buzdult gyermeket. } *■■■ '1 '■ ... 7,. ... i t í.' ' '■» í. k V -"Hat igen, abból a könyvből pontosan megtudtam, hogyan kell hatásosan és biztonságosán elhelyezni a dinamitot. Azt úgy kell, hogy lyukat kell fúrni a robbantandó anyagba, mert tudod, edesapam, a robbanóanyagnak ellenállás kell; ellenállás nélkül ninch reakció," - tudományoskodott a fiú. (ütmek az elméletnek teljesen igazatadtam magamban, mert én is mindig akkor robbanok, ha ellenállásra találok, gondoltam.) "Te csak egyszerűen letetted a dinamitot,a földre, a gyökér alá s persze ott nem volt semmi ellenállás, csak a Tevego..." -"Lieg a sár, ami a .képemet befrócskölte í" - jegyeztem meg keserűen. f .i ... Éppen a harmadik robbantást végeztük sikeresen á kisfiam s gyakorlati utmutatasa szerint, amikor Lir. barker mégerkezett, hogy a havi negyven dollar jaradosagomat kifizesse. 'Oromtol sugárzott az arca, hogy nem dobta sárba a dajnemájt arat s boldogságában a fizetésemet egy teljestdollarral megtoldotta s meg a vallmat is megveregette. Az egydollárost gyorsan a fiam kezebe seusztattam s a furfangos fieko egy pillantásomból rögtön megértette, hogy most aztan el kell illania a helyszínről, nehogy kiderüljön, hogy ó volt a mesterem. . . Lr. Parker felélénkültén kezdett bele további irtási es robbantási terveinek az'előadásába, de szerencsére a városi droguista megjelenese, aki minden vasárnap eljön értünk, hogy■templomba vigyen, megzavarta gazdamat mondokajaban. Soha eletemben olyan buzgón nem imádkoztám, mint 'ezen a vasárnapon a templomban, de Isten bocsássa meg a bűnömet, amikor a Liatyánkban odáig jutottam, hogy "add meg 'a mi mindennapi kenyerünket," hozza sóhajtottam, "add meg, Uram, de mégis, ha lehet, dajnemajt segitsége nélkül. . ." ‘ Éltető Lajos , ’ 26
