Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)
1968-10-23 / 1. szám
1 i> A EáJJEMÁJT Mr. Parker ott állt szótlanul, mivül a lyuk szélén, amit a hatalmas tölgyfa-tuskó körül ástam s figyelte, hogy én, bent a gödörben, szokatlan formájú fejszémmel, hogyan szabdalom a gyökeret. Szürke szemöldöke alatt a hunyorito apró szemek minden mozdulatomat pontesan követték. Bosszantott a helyzet mert az ember nem szereti, ha tökéletlenkedésének tanúja akad s különösen, ha az illető éppen a kenyérado gazdája. Bosszúságomat befelé, a magam vádolásában éltem ki. Mert ezt a gyötrelmes helyzetet tulajdonképpen magam teremtettem. A menekültügyi hivatal ugyanis annak idejen két foglalkozás száméra nyitotta meg' előttem az Egyesült Államok kapuját: gazdasági cseléd, vagy kerti munkás: bármelyik minőségben jelentkezhettem kivándorlásra. Szabad választásom volt. És én persze az utóbbit választattam. Nemcsak azért, mert a kerti munkát.úribb foglalkozásnak tartottam, hanem főképp azért, mert féltem a tehénfejéstől. Nem éreztem magamban semmi tehetséget hozzá. Wiost már bánom a választásomat. Elvégre, ha a tehén csocsét nem előírás-szerint rángattam volna, annak csak a tehén itta.volna meg- a levét: mig itt a kerti munkában a tüskék, gyökerek kifejtésénél a szaktudásom hiánya a saját fizikai létemet veszélyezteti. Kellet nekem kertészet - morfondíroztam magamban -, sziklákat görgetni-, - kígyókkal viaskodni, erdőt irtani,^ dzsungelból málnaültetvényt varázsolni egy magányos hegytetőn havi negyven dollárért és egy Szellős szállásért. Uram Isten, mikor fogom kiborítani ezt a rengeteg tuskót, mikor mág az első is félig a földben van és máris holtfáradt vagyok! Mintha csak megértette volna a befelé siró sóhajomat a gazdám, megszólalt: "Miszter/igy!/, ha elfáradt, pihenjen egy kicsit.'* Tudtam, hogy ez a felajánlott szünet arra lesz jo, hogy ismét elmondja nekem, mint már annyiszor, milyen boldog lehetek, hogy a szabadság földjére kimenthettem magamat s a családomat s hogy itt a free countryban nem zavarnaK fel éjjeli álmomból a poroszlók, hogy a börtönbe, Szibériába, vagy tán éppen az akasztófa alaá vigyenek s hogy itt a hegytetőn milyen jó levegő. és szó sem lehet arról, hogy a gyermekim tüdőbajt kapjanak. "Bizony fárasztó munka ez, Mr. Parker," vágtam elébe a mondokájának, - "különösen ilyen primitiv szerszámokkal." . "A szerszámok értéke attól függ, hogyan tudja az ember kezelni azokat, " - vágott vissza nyájas mosollyal Mr. Parker Célzása nem volt ugyan alaptalan, mégis kitört belőlem hirtelen az európai gőg: "Nézze, Szőr," feleltem, "mi európaiak azért nem tudjuk érdemlegessen kezelni ezeket a szerszámokat, mert ilyesmik nálunk ismeretlenek. Nálunk minden célra megvannak a megfelelő szerszámok." S lenéző pillantással mertem végig a kezembe lévő ócska fejszét. 22 í
