Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)
1969-09-19 / 6-7. szám
ssek, hiszen a nyomorúság sokszor el akarja adatni ezt is. Elgondolni is megdöbbentő, hogy szórványaimon lakó 92 család lelki gondozása egy gebe életéhez van kötve. Ha megdöglik a lovam, nincs szórványgondozás. De ennél is van nagyobb veszedelem. A papi-lakás lakhatatlan. Sala kidült. Fedele behorpadt. Ablakai elkorhadtak. Hiveinket a konverzió pókháló szála tartja csak az Összeomlástól, Rovatai képtelenség. Rémit a hatalmas adóhátralék. Két év óta a kongruámból levont rovatainkat az egyházközség nem fizette vissza, mert nincs reá fedezet és nem is lesz. Havonta 3-A00 ley a kongruám, amit kézhez kapok. A kanonika-föld a vetőmagot is; gondolkozva adja vissza. ^ .. , ^ ” Úgy érzem magam, mint az ellenségtől körülfogott^ tábori Örs. A telefonon dörög felém a parancs:"Utolsó emberig kitartani'" Sokszor felvetem a kérdést. Van-e célja e küzdelemnek? Egyedül megmenthetek-e 92 családot? ügy rémlik, hogy inég magamat, családomat sem tudom meg-_ menteni. Jön felém lomha léptekkel az utcán JDomaliidi György unokája, mint a kikerülhetetlennek látszó iégzet. Gyermekemet tanitja Szentgericzei Hagy Zsigmond dédunokája Naghiu Nicolai. Tábort jár körülöttem a mu^Lt és a jövő. Irtózom a jövőtől. Elődeim sorsára jutok». Ók is^küzdöttek bizonyára, de kimerültbek és lecsúsztak. Hn is sóhajtok éjszakákon:" Elég Uram5. Nem bírom tovább. Vedd magadhoz az én lelkemet." Néha úgy rémlik, mintha hallanám Isten üzenetét: "Elég neked az én kegyelmeink" Es újra kezdem a reménytelen harcot. Az apostol tanácsolja: Egymás terhét hordozzátok. Megdöbbenve tapasztalom, hogy ez csak. tanács, de nem valóság. Legyen a szórványgondozás mindnyájunknak a terhe. A szórványgondozó egyházközségek ma átmenti nyomortanyák. Aki teheti, az menekül az ilyenekről. Ha nem tud menekülni, küzd egy darabig, aztán tagit a lelkiismeretén, lecsúszik, mint elődeim és Összeomlik utánuk minden. Ha meg akarjuk menteni szórványainkat,— pedig meg kell menteni, mert itt vérzőnk el,— a legjobb, a leglelkesebb fiatal lelkészeinket kell elhelyezni ezekre a végekre. De ez ne legyen büntetés. Ezeket a misszionáriusokat mentesíteni kell a gondoktól, hogy gyermekeiket taníttassuk és útiköltségeiket megtérítsük. ließ kell alakítani a szórványmissziót. Ide lelkes, önfeláldozó emberek kellenek és áldozatos szivü hívek. Ha nem segítünk szórványgondozó testvéreinken, akkor munkájuk jvte* talma a nyomorúság és a pusztulás lesz. Ha csak tizedannyi imádság és tizedannyi morzsa hullana szórványainkért, mint idegen célokért, nem veszitenok el szórványainkat! Szórványaink megtartása nem lehet tovább is néhány ember magán ügye. Az a néhányszórványgondozó, aki komolyan veszi feladatát, segítség nélkül a terhet nem bírja tovább. Egymás terhét hordozzátok! I.ezőuilak. 31 Földes Károly
