Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)

1969-09-19 / 6-7. szám

%VT* ttgy<*lt» hogy n »»órvüHnyok: ldl«k«»etmávfcl a Hleainy agy*.

házközségek megkívánt lélekszámút kikerékitse. így állott elq a mai lehetetlen állapot. Ha szórványaimat látogatom, erős egyházközségek mellett halad el utam, vagy rajtuk keresztül jutok oda. Az én egyházközségem liezőujlak (Delureni), Kolozs m.-ben a í/iezőségen, a sármási járásban fekszik, szórványaim Septér, Lompérd, Szentmihálytelke, 3udatelke, Kecsed, Viszolya, Nagycég,^Kiscég. Ezek közül^Nagycég szórványom Katonától 3 km»9 tőlem 2o km. Szentmihálytelke Ujőstől 5 km., tőlem ltf km. Septér Örményestől 2 km., tőlem 5 km. Kiscég Sármástól 5 km., Kissármástól 1/2 km., tőlem 21 km..

Ez a beosztás világosan mutatja, hogy a szórványgondozás lehetőségeire nem figyeltünk. A szórvány halálraitélt töredék volt.

Hogyan keletkeztek a szórványok? ^Népünk töredéke beköltözött idegen területre mint cseléd, gyárimunkás, napszámos, vagy iparos. Az ilyen szórványokon nincs történelmi mult. Kincs templom* Kincs temető. Kincs gyökere népünknek. Vagy régi egyházaink néptelenedtek el háborús veszedelmek, gazdasági nyomöruság, s a lelkigondozás hiánya miatt. Szórványaink nagyobb része történelmünk darabja, népünk temetője. Összeomlott templomok, hajdani papikertek, legelővé változott temetők figyelmeztetnek bennünket mulasztásainkra, vétkeinkre.

Vannak egyházközségek, amelyek szórványszémba mennek.

Kegvan a történelmi múltjuk, sokszáz éves templomuk, omladozó papilakásuk, kifizethetetlen adóhátralékuk, nyo-^ morgó lelkészük. De nincs gyülekezet. Az kipusztult,^kihalt, elköltözött, beolvadt. Ilyen liezőujlak, 11 család,

Ay lélek. íiég ma anyaegyházközség, de lehet, hogy rövidesen szórvánnyá lesz és a hozzá beosztott 8 szórvánnyal együtt, a 92 család elvesz, idegen pásztorok idegen nyájában.

Bemutatom liezőujlak történetét. Ez a története majdnem minden szórványunknak. Az események ugyanazok, csak a szereplők változnak. Ha látjuk a beteget, talán segíthetünk rajta.

Az egyház ládájában őrzünk egy 300 éves fehérselyemre arannyal^himzett teritőt. 1693-ból való kehelytakarón Abrahám és Nyirő K. nevek olvashatók. l?A6-ból való gr. Teleki iiihály és Teleki Sámuel adománylevele, melyben a . papi földeket ajándékozza. 1766-ban Láposi Sámuel abroszt adományoz. Van egy aranyozott ezüstkehely, eredete ismeretlen. É^y aranyozott ezüst tányér 1718-ból Szelecskai István ajándéka.

Az anyakönyvek 1785-től vannak meg. Lelkészek voltak: 1795 előtt í.íárkosfalvi Iiihály, 1795-től 1803-ig Szentgericzei Nagy Zsigmond, 1803-tól l82Á-ig Tétsi Dániel, 182A- től 1826-ig Orbán György, 1828-tól 1866-ig Domahidi György, 1866-tól 192A-ig Lörinczy Ldklós. liezőujlak kipusztult családjai: Fileki, Rákosi, Talamin, ílárkosfalvi, Kászoni, '3enkő, Halász, Kémet, Győrfi, Szász, Halmi, Szarvadi, Szath-25