Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)

1969-09-19 / 6-7. szám

döntöttek önállóan arakor pedig embertelen parancsokat kellett volna negtagadniok. Én nem akarok katona lenni, nem akarok senkit sem megölni. Szüleim, tanáraim,^papjaim, vezetőim legnagyobb része olyan értékeket prédikál, melyek egyik legfőbb sarkköve az engedelmesség. Tőlük tehát nem várhatok segítséget e dilema megoldására. Vagy máshoz kell,forduljak, vagy ki kell. alakítsak valami uj, valami emberibb értékét es normátj amivel élni.^és alkotni tudok, amivel ember tudok maradni, és nem gép és nem hulla,.,

.. b-- így küzdik, igy töpreng, töpelődik és válogat nagyon sole ember ma, és nem csak a forrongó fiatalok. Nem csak a bátrabban szabad nemi élet, az irrelevánssá vált vallások,^ a hazafias maszk mögött leleplezett politikai propagandisták és a tragikusan céltalanná, értelmetlenné vált háborúskodások jel zik korunk érték- és normarendszereink változásait.

Általában a "homo rationalis" túlhaladta a "homo emotionalis"-t, vagyis: értelmileg már olyan területeken járunk mi emberek, amelyek érzelmeink még nem dolgoztak fel. A technikai megoldások főleg értelmi, észbeli működések eredményei. Az értékrendszerek kialakítása érzelmeken alapul. A holdba repülést már megoldottuk. De azt a közmondást, hogy "aki nem dolgozik — ne is^egyék" még nem voltunk képesek átalakítani egy olyan normává, hagy "mindenkinek joga van annyi ennivalóhoz, amennyire szüksége van," Ez utóbbi kérdés sem technikai képtelenség. Érzelmi, szubjektív okok játsszák a fő szerepet abban, hogy a világ népességének több mint a fele éhezik /csak Amerikában, a világ leggazdagabb országában 10 millió emberi/ miközben irtózatos billiókat költ majdnem mindéi} ország a fegyverkezésre.

Értelmileg már megoldottuk a fogamzásszabályozás problémáját. Érzelmileg sokan még mindig az eddig magátolértető - dően, de most már egyre kevésbé csalhatatlannak hitt végső etikai fórumhoz tartják magukat: a különböző egyházak vezetőihez, akik görcsösen ragaszkodnak antik dogmáikhoz a "pirulát", az abortuszt és általában a nemi életet illetően.

Értelmileg már tudjuk számtalan kísérletből és tapasztalatból, ,hogy a szabad alkotáskészség, kíváncsiság, kérdezés, kutatás, élmenykeresés elősegitése a nevelés egyik legfontosabb alapja, érzelmileg még mindig a korlátozást, diszciplínát, a fegyelmeést, a tényekre és adatokra való emlékezést alkalmazzuk, szorgalmazzuk, vizsgáztatjuk iskoláink és otthonaim legnagyobb részében.

Értelmileg már tudjuk, hogy sem bőre sem színe, sem "fajtája", sem nemzetisége, sem származása, sem vallása, sem gazdagsága vagy nyomora nem határoz meg egy onbert: érzelmileg es gyakorlatilag még mindig diszkrininálunk, lenézünk, megkülönböztetünk, gyűlölünk bizonyos ember-kategóriákat.

Értelmileg már eljutott odáig az orvostudomány, hogy öregeket hosszabb ideig tart életben, betegeket munkaképessé

21