Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)
1969-05-11 / 4. szám
mind a magyar,mind az amerikaisstb. problémát,mint szüleik. Érdekes beszélgetésem volt nemrégiben egy ifjúsági találkozó résztvevőivel.Megkérdeztem, ki, ipilyen foglalkozású. Voltak orvostanhallgatók,mérnökhalIgátók,stb.Feltettem a kérdést:Tegyük fel,hogy 2o év múlva,mint befutott orvos, kutató,mérnök,egy nagy cég döntő befolyású vezetője vagy. Választani kell,hogy egy kórházat,vagy egy ujonnan^felépítendő üzemet Magyarországon,vagy máshol Keleteurópában létesítsenek.A te szavad a döntőshol építenéd fel?A válasz 9o%ban úgy hangzott,hogy Magyarországon,"Annak ellenére,hogy Magyarország ma kommunista uralom alatt van,mégis Magyarországot segíteném,Az ott befektetendő tőke érték.Ebből sok magyarnak jut kenyér.Sokan ismerkednek meg a nyugati civilizáció fejlettebb eszközeivel". Konklúzióm tehát az lennei Ha a külföldön született és nevelkedett ifjúságunkat a magyar ügy szolgálatában felhasználni akarjuk, - adjunk'ugyan tanácsokat,de - hagyjuk őket a maguk elképzelései szerint tevékenykedni. Ők úgy mérik fel,hogy elsősorban a kultúra az,ami összeköt bennünket.Tudják jól,hogy politikai^tevékenységre is szükség van.ion ennek elvégzését a szakértők,tehát a politikusok feladatának tartják.Nemcsak az öregebbekre gondolnak,hanem a fiatalok közül kinövőkre is.Mégis úgy igénylik, hogy az emigráció főként kultúrával foglalkozzék.A politika csupán egy tevékenységi sik legyen. Nagy jelentőségű tény,hogy jó munkával tekintélyre, vezetőszerepre készülnek szert tenni.Ezzel,valamint összeköttetéseikkel az országot kívánják szolgálni akkor is,ha azt most nem olyan emberek vezetik,akiket szivükbe zárhatnak Nem csupán a jelenlegi politikai helyzetet nézikJhosszu távlatokban gondolkodnak. Még egy dolgot,a magyar közéletben való részvételt szükséges megemlíteni.Köztudomású,hogy ettől erősen idegenkednek -fiataljaink.Külföldi magyar szervezeteink ugyan szeretettel hívják őket,ám elvárják,hogy külön véleményük ne legyen.Olyan önálló szerepet ezek a fiatalok legtöbbször nem kapnak',1 hogy valamit a saját kedvükre,sa ját elképzeléseik szerint alkothassanak meg.Másra pedig nem szívesen vállalkoznak . Ezért látunk kevés fiatalt legtöbb szervezetünkben. Nagyon jól tudom,hogy a kérdés nem egyszerű.A fiatalok egészen másként nézik,más szempontok szerint bírálják el a feladatainkat ,gondjainkat,mint a még otthon felnőtt generáció. Az is igaz,hogy sokszor komoly zavart okozna,ha teljesen sza badkezet kapnának.Me11ékes szerepekben viszont munkakedvüket vesztik.Itt kell bölcs előrelátással,komoly pedagógiai és taktikai érzékkel megtalálni az utat,hogy szavuk is legyen, de ne okozzon véleményük,cselekvésük szakadást,egyenetlenséget. 13
