Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)
1969-05-11 / 4. szám
Mármost,hadd ejtsek néhány szót a tulajdonképpeni témáról:Miben szolgálhatja a magyarságot külföldön felnőtt ifjúságunk? Szerintük - szerintem is - külföldi létünk elsősorban kulturális probléma.Az idősebbek egy része hajlamos mindent,ami az életben adódik,politikumként elkönyvelni. Maguk körében kirohannak X,vagy Y politikus,De Gaulle,vagy Kiesinger, vagy Nixon, ellen.Ez a fiatalok számára annyi, hogy az őserdőben egy kismadár dalol a fán.Úgysem hallotta meg senki.Természetesen ez túlzás.Jól megszervezett politikai akciók nagyon sokat segitenek az otthonnak.Az elmúlt nyáron tanúja voltam egy magyar iskola évzáró vizsgájának.A tanitók kitűnő munkát végeztek.Egyikük mégis vért verejtékezett,amikor azt próbálta a gyerekekből kihozni,amit általában hallani szeretünk.Miért kell magyarul beszélni; irni-olvasni; a magyar történelmet ismerni?A gyerekek szépen válaszoltak:hogy a. nagymamának Írhassunk Magyarországra , hogy az unokatestvéreinkkel magyarul levelezhessünk és sok más okos,kis nebulóktól kitünően hangzó dolgot soroltak fel.Ám, erőlködés ellenére sem sikerült azt a mondatot a gyerekek szájába adni? hogy ez magyar kötelesség. Másként kell a dolgot megközelíteni.Azt hiszem,sokkal célravezetőbb, - tapasztalat szerint igen bevált módszer, - ha nem kötelességre,de értelemre,képzettségre hivatkozunk.Ez összefügg azzal a problémával is,hogy a gyerekek sokszor váltanak át magyarból a helyi nyelvre.Sok szülőt idegesít ez.Rendszerint zsörtölődés következik.Ám, ha magyarázatot adunk s nézzétek, a primitiv ember egy nyelven beszél,kicsi ismeretü,kicsi kultúrájú.Milyen nagy dolog,ha valaki több nyelven beszél,több kultúrát ismer.Ezt azonnal megértik.Többnek,kulturáltabbnak lenni,normális fiatal számára izgató feladat. A magyar kultúra ápolásának kérdésében még legjobbjaink is sokszor súlyosan tévednek.Ezelőtt két évvel Illyés Gyula előadó körúton járt Amerikában.Természetesen tömegeket vonzott.Magam is a magyar szó egyik apostolának tartom őt .Meghallgattam. Gyönyörködtünk irásaiba.n.Külföldi élményeit is említette.Elmondotta,hogy Párizsban találkozott olyan magyar műkedvelő zenekarral,amel yiek francia tagja is volt. Ez az ember csupán a magyarság iránti szeretetből csatlakozott hozzájuk.Mindebből a konklúzió ez volts Nem kell fiataljainknak magyarul tudni ahhoz,hogy a magyarságot szolgálhassák .Bosszantott a dolog.Az előadás végén elmondtam Illyésnek,hogy külföldön szerzett húszegynéhány éves tapasztalatom szerint, magyar kultúra nélkül nincs magyarságszolgálat. Nem szerethetünk valamit komolyan, amit nem ismerünk.
