Irodalmi Szemle, 2021

2021/3 - ERDÉLYI METAMODERN - Borcsa Imola: Születésnap (próza)

BORCSA IMOLA SZULETESNAP Adel karcold hangjara ebredt. Enyhe viszolygassal figyelte neha ezt a csontos, sapadt arcot, a szemei alatt duzzado taskakat, es fokent az izzast a tekinteteben, ami konnyen ebredo tiirelmetlensege elso jele volt. Emma most csak resnyire nyitotta ki szemet, es megkonnyebbulve nyugtazta, hogy a felszolitas nem neki szolt, Adel a szemkdzti agy foie hajolva folytatta.- Keljen fel, Teri neni, megyunk a vecere! A tulso agyon a paplan alol csak egy mazsolanyira tdpbroddtt arc latszott ki. Ki­­nyitotta szemet, felpillantott, aztan ismet lecsukta.- Kell induljunk, mindjart erkeznek az ujsagtdl - rantotta le rola a paplant Adel.- Uj zsakok? - igazgatta a mazsola nyoszordgve a haldinget.- Ujsagirok Teri neni, ujsagirok. Az acelkek tekintet meg mindig almosan, keves erdeklodessel kovette az apold­­not, aki az agy ele keszitette a papucsot.- Hat azt mire fel?- Jonnek a sziiletesnapra.- Mire? - Sziiletesnapra - kiabalta Adel erdsen artikulalva, kozben gyors mozdulatokkal huzott gyapjuzoknit a vekony labakra. - Ma szaz eve tetszett szuletni.- Volna annyi? - mosolyodott el Teri neni huncutul. Egy kis segitseggel feltapaszkodott. A hata nem volt gorbe, inkabb vizszintes. Egyik kezevel Adelt karolta meg, a masikkal a botjara tamaszkodott. Olyan elkep­­zelhetetleniil lassan csoszogott, hogy Emma ugy erezte, az o mozgasa ehhez kepest szinte furgesegnek hatna, persze ha nem j ott volna kozbe a labtores. Mar nem is tudta pontosan, hany honapja nem kelt fel.- Nem is eppen ma sziilettem, csak edesapam nem ert el aznap az anyakonywe­­zetohoz - magyarazta Teri neni, mikozben becsukodott mdgdttiik az ajtd. Behoztak a reggelit, polis volt. Emma felfedezte mar a het napjai es az - egyeb­­kent mindig sivar - menu kozott fennallo szabalyszeruseget, megis minden kedden azzal altatta magat, hogy talan aznap lesz a kivetel. Nem szerette a polist, undorodott VITRINHOSOK I., 2020, OLAJ, PAPIR, 150x100 cm

Next

/
Oldalképek
Tartalom