Irodalmi Szemle, 2021
2021/11 - TRANSZKULTURALIZMUS ÉS BILINGVIZMUS - Etela Farkašová: A repülés órái (próza Vályi Horváth Erika fordításában )
Ian hullamos vonalak, nem fejeznek ki semmit, ertelmetlen, absztrakt formak, amelyekbe mostanaban olyan gyakran menekul a keze es a tudata is, mert nem jut az eszebe semmi olyan megfeleld dolog, amit felhasznalhatna a konyv illusztracidjakent, az elmeje iires, neha ugy tiinik, hogy az egesz belso resze kiiiresedett, ha valaha volt is ott valami, fokozatosan elillant, nyoma veszett. Felzaklatja a park emleke, mar teljesen maskepp nez ki, sivar lett, Felix nelkiil mintha egy hetkoznapi ter lenne, amely elvesztette a varazsat es a vonzerejet, minden elveszett, mondja keseruen, egyre sotetebbek a gondolatai, ketelyekkel telitodik, mar nem csak az utolso parki seta emeszti, egyre gyakrabban mereng azon, hogy jo dtlet volt-e ilyen hosszu idd utan visszaterni ebbe a varosba, azert jott ide, hogy felkutassa a gyermek Miriamot, a kicsi, meglehetosen felenk, zarkozott, hatalmas fekete szemu kislanyt, az elveszett gyermekkorat kereste, amikor meg bizhatott a sziilei szereteteben, a bizalom erzesere vagyott, hogy anya es apa megvedik barmilyen veszelytol, remelte, hogy mindazok utan, ami vele tortent, visszaterve megtalalja a lelki bekejet, de hogyan is gondolhatta, hogy epp a szulovarosaban akad ra, ahol mar nines senkije, se rokon, sem csaladi barat vagy ismeros, ha volt is par, mar mind meghalt, elkoltozdtt, nyoma veszett... A papfron a keze alatt uj korvonalak, ellipszisek, sokszogvonalak szuletnek, egymasba iitkdznek, metszik egymast, uj es ujabb bonyolult kepzodmenyeket hozva letre, nem is szentel nekik kiildnosebb figyelmet, az ujj es az elme is teszi a dolgat, bar ha azt vessziik, jut eszebe, ott sines mar senki, ahonnan jott, miota anya es apa meghalt, miota tonkrement Dave-vel a kapcsolata, nines senkije, egyetlen kozeli ember sem, senki, akinek elpanaszolhatna a banatat, akinek fontos lenne, sem itt, sem ott, jegyzi meg magaban szomoruan, a vilag sivarra valt, valahogy igy alakult, az utobbi idoben nagyon maganyosan eldegel, raadasul eddigi elete soran majdnem mindig maganyosnak erezte magat, be kell ismernie, hogy bizonyos mertekig nem volt ez maskepp akkor sem, amikor meg gyerek volt, fiatalkoraban, orokke, mindig volt par kivetel, par vilagosabb pillanat, amikor ugy tunt, hogy a karam, amelybe akaratan kfviil keriilt, megreped, szettorik, es az is lehet, hogy teljesen darabjaira hullik, es valami megvaltozik az eleteben, az erzeseiben, a csodas pillanatok egyik percrol a masikra szertefoszlottak, elillantak a sotetben, a remeny, hogy egyszer sikeriil megszoknie, illuzid volt esupan... Valyi Horvath Erika forditdsa