Irodalmi Szemle, 2021
2021/11 - TRANSZKULTURALIZMUS ÉS BILINGVIZMUS - Etela Farkašová: A repülés órái (próza Vályi Horváth Erika fordításában )
ETELA FARKASOVA A REPULES ORAI Miriam gondolatban meg par napig visszatert ahhoz, amit a nonek mondott a parkban, az igazsag az, hogy semmi kezzelfoghatot nem tudott, semmi olyasmit, amit fel lehetne hasznalni bizonyitek gyanant, ami masokat is meggyozd, igazi bizonyitek lenne, noha o tudta, amit tudott, sejtett, szinte szazszazalekos biztonsaggal, ugy gondolta, helyes a megerzese, de ilyen esetekben ez nem nyom tul sokat a latban, az erzesek nem ervek, akarmilyen erosek is, emlekezeteben kapasbol felbukkantak azok a kepek, amelyek kis joakarattal akar meg bizonyitekul is szolgalhattak volna, de kiben van meg itt ez a joindulat, ki lenne kivancsi az o erzelmeken alapulo bizonyitekaira, pedig jo par ilyen kep es nem keves jelenet is akadt, ami azt bizonyitja, hogy nem sikeriilt ezektol megszabadulnia, uldoztek, mindettol persze rosszul erezte magat, ismet a veszteseg, a kudarc, megint a vereseg... ekkor felmeriilt benne a kerdes, hogy tulajdonkeppen ki ellen jatszik, ki itt az ellenfel, de nem kapott valaszt, mindig mas vagy ugyanaz, csak mas es mas alakot olto nevtelen vagy megnevezhetetlen ero, amely minddrokre meghatarozza a tortenetet, tenyleg nem tudta. Az erzes, amelyet elete soran tobbszdr is megtapasztalt, az ellenfelekkel szemben erzett lesujto, mindent elsopro tehetetlenseg es tanacstalansag, megvaltoztatta a hare formajat es modjat, bar mintha kdzos celjuk lett volna, hogy a tehetetlenseget, hiabavalosagat bizonyitsak, ezek voltak azok a celok, amelyek valoban szamftottak nekik, akkor regen, es most is, hogy felretegyek, mint egy alkalmatlan, jelentektelen babut, hogy ne kelljen vele komolyan szamolni, hogy eldughato legyen, ki lehessen tolni a terbol, amelyben pedig o szivesen gyokeret eresztene, de meg sines ott semmi keresnivaloja. Nem tudta magat megvedeni, egyre jobban erdsodott benne a kepzet, hogy valaki keritest emelt az elete kore, atjarhatatlant es vastagot, bevagta oda, o pedig mar nem johet vissza, akarmennyire is igyekszik, nem lephet ki onnan, lehet, nem is egy konkret szemely volt, hanem az az ismeretlen ero, a nevtelen, szivtelen, a keritesen beluli let, erre iteltetett, valamikor, mar meg se kerdezte, miert epp o, miert az o elete... Mint akkor, azon a varatlanul elfajult lakogyulesen, a haz tobbi lakoja kozott ult, nem ertette teljesen a kesobb vitaba torkollo beszelgetest teljes egeszeben, es egyszeriben ratort az az erzes, hogy a dolgokat, amelyekrol szo van, keptelen megerteni, mert nem tartozik ide, nem akarjak befogadni maguk koze, es ezt a tudtara is adjak, legalabbis egyesek, valami olyasmit kernek rajta szamon, ami nem igaz, es ot vadoljak.
