Irodalmi Szemle, 2021
2021/10 - BIOPOÉTIKA - Csehy Zoltán: Az anya mint növény. Juhász Ferenc Anyaverseinek botanikája (tanulmány) / BIOPOÉTIKA
te virag-egyhaz” - fesziti a vegsokig e csodalatos metafora hatekonysagat a kblto, amikor a klasszikus mufajt litaniaszeru, privat letre hangolt, alapvetden megis mariologiai extazisban oldja fel.14 Kozben az anya kultikus imadat targyava lesz: „iidvdzlegy szigoru virag”.15 Szinte rozsalitaniat illeszt a kdltemenybe, melyet az ave Maria fuzerrendszerevel kapcsolt ossze: „udvdzlegy csillagok kiralya, I rozsak osasszony-kiralya, I iidvozleny rozsa-Kisasszony, I iidvozlegy mindenseg-asszony, / iidvozlegy kristalylo Rozsa, I rozsa-trdn uralkodoja” (102.). 14 Uo.,93. 1 5 Uo„ 95. 1 6 Juhasz Ferenc, Fold alatti liliom, Bp., Szepirodalmi, 1991. Az anya viraglete azonban nem fixalodik csupan a rozsara, hanem a teljes barokk viragskalabol kiindulva burjanozza be szimbdlumokkal a neki szant irodalmi teret: 6 az „ozvegyseg gyongyviraga” (94.), 6 Jangolo liliom-erkely” (97.), a „martirok zold palmaaga” (94.), „ego csillagliliomfa” (100.) is. A kulturalis utalasokkal igencsak terhelt liliommotivum kesobb egyre pregnansabba valik („o, asszonyi szep liliom”, 96.), hiszen 1991-ben a Fold alatti liliom cirnii kotet vezermetaforajava emelkedik. Ez a kotet mar a halaltol ovott, feltett, ugyanakkor a fiat ovo anya helyett a halott anya novenyi letben feloldodo uj, paradox modon a halalban kiteljesedett es a novenyi leten keresztiil a jelen iddben letezd vilaggal kommunikald eletet tematizalja.16 Termeszetesen az anyameh a hortus conclusus analogiajara megalkotott terre valik. Mar az anyatest meztelensege is a rdzsamotivummal kapcsolodik egybe: a meztelenseg ragyogas, maga az „dsrdzsafeny” (103.), agyermekkent latott meztelen anyatest a „rozsakristaly elet” (104.), es Juhasznal a szent jelzot kapja (104.), raadasul a balvanyt csodalo fiu „szords rozsa-varasbeka”-kent aposztrofalja magat (104.). A mosakodo anya Szuz Maria-pozicidja („rozsa-asszony Szuz Maria”, 107.) egyideju hibriditasban valtozik at „izzo rozsakristaly-Venussza” (107.), sot „ego rozsalampa-Venussza” (107.), s ebben a hibrid blaszfemiaban gyonyoruseges termeszetesseggel olvad egybe az erotika es az anyakultusz, a lelek es a materia. A rozsa az antikvitasban Venus viraga, s nem egyszer, kivalt az erotikus kolteszetben, a noi nemi szerv jelkepe. A szemeremdombon is „kemeny fekete szor-rozsak” (108.) nyilnak, akalyhaban „rozsa-hasabok” egnek, s az anya „Rozsakristaly-Vilagasszonnya” metaforizalodik. Az anya az „anyag viraga” (113.), akinek teste minden porcikaja a koltemenyben elobb-utobb novennye valtozik. Az anyatest vegiil teljesen atvaltozik rozsava, s e novenyi anatomia olyan koltdi ter-
