Irodalmi Szemle, 2021
2021/10 - BIOPOÉTIKA - Nagy Hajnal Csilla: Szeptember. Nyelved helyén a szavak (próza)
NAGY HAJNAL CSILLA SZEPTEMBER NYELVED HELYEN A SZAVAK- Nem tudom, mit mondjak.- De en nem... nem is ugy ertettem, hogy erre neked... - hallom a hangjan a panikot, gyorsan kozbevagok.- Varjal, felreertesz, en csak ugy ertettem, hogy nem is tudom, mit mondhatnek, vagyis erted. Amiota hazaertem, emeszt ez a csend kbriilottem. Eszrevetleniil dsz lett, en pedig benne ragadtam, jobban mondva legszivesebben benne ragadtam volna veled a nyarban. Es en sem tudok mit kezdeni ezzel az egesszel itt most.- Pedig tudtuk, nem? Tudtuk, hogy megint lesz dsz. Ennyire nem lehettiink elhetetlenek a Balkanon, hogy elfelejtettuk, milyen sorrendje es ideje van az evszakoknak.- Pedig nagyon ugy tunik, nem? Faradt nevetes.-De.- Felek a mondatoktol. Ugy altalaban is, de mostanaban, az utobbi napokban egy kicsit mintha tulsagosan felnek toliik. Mintha hirtelen tobb jelentosegiik lenne. Pedig semmi sem valtozott, marmint a mondatok vilagaban, miert valtozott volna barmi is...- Ertelek, persze.- Szoval, nem toled felek, es nem magamtol, valdjaban. Nines mitol felniink. Sose volt. Csak ezek a mondatok... a mondatok boritanak ki. Ez is. Mindegyik. Egyszeruen, ahogy hangzanak. Ma peldaul eszembe jutott egy kiilonosen ijeszto mondat.- Elmondod? - Nem fogsz megijedni?- De, valoszinuleg meg fogok, es?- Igazad van. Az jutott eszembe, hogy a valosag ma egy rosszul osszezart allkapocs.- Huha. Es ez mit jelent?- Hogy minden a helyen, vagyis, minden van valamilyen helyen, nem is kiilonosen erzi ugy az ember, hogy valami, valami fatalis tortent volna, de valahogy megis van valamifele zavar a levegoben.- Ugy erzed, tortenni fog valami rossz?- Nem, ugy erzem, semmi nem fog tortenni. A tudtunk, es mondhatni, beleavatkozasunk nelkiil legalabbis biztosan nem. Ugy erzem, ki fog kelleni nyitnom a valdsagom
