Irodalmi Szemle, 2021
2021/10 - BIOPOÉTIKA - Peter Balko: Akkor, Lošoncon (regényrészlet, Mészáros Tünde fordítása)
X. FAVAGO „A hazadat a tulajdon ket kezeddel kell felepitened, kiilonben magaba roskad elobb vagy utobb. Ultetsz nehany fat, olelkezel a felesegeddel, meghfvod a barataidat egy kis haziborra, osszeiitsz egy hintat a kislanyodnak, es ugy erzed, szep az elet.” Ezt mondogatta nagyapam vasarnaponkent a kadban dagonyazva, Koos Janost hallgatva, idonkent alabukva. Egyszer kereken tizenket percig birta a viz alatt, es csak akkor bukott fel, mikor nagymama sirva fakadt, es nekiallt eldkeresni a koporsoba vald iinneplo cipot. Jano Krajci volt a legfessebb legeny Losoncon. Gyonyoru, hatalmas keze volt, a nadragja farzsebebol kiallt a fesu, es ha valaki felbosszantotta, azt tokonrugta. Nem jart kocsmaba es nem jart templomba. Azt mondta, otthon is be tud rugni, es az egyetlen, amiben hisz, a szerelem. Mikor 1938-ban az elso becsi dontessel Magyarorszaghoz csatoltak Losoncot, nagyapa oteves volt. Apjaval egyiitt atkoltdzdtt Vamosfalvara, a barikad szlovak oldalara. A ket csaladra tervezett, hosszu verandas hazban, amelynek a kertje elnyult egesz a felelmetes erdo szeleig, tobb allat lakott, mint ember. Aludni mindenki a foldon aludt a terebelyes tapasztott kemence ellenere is nyirkos szobaban. Az egyetlen, akinek kijart a konyhaban, puha szalman halas kivaltsaga, a Franciska nevii kecske volt. A boles kis szakall es athato tekintet a csalad arisztokratajava avatta a magyar If rat olvaso, latrinahasznald patast. Nem egesz egy ewel kesobb, mikor a haboru es az oszlo testek biize behatolt mar minden hazba, Franciska eltavozott az orokletbe. A falubeliek egy csoportja kicsalta a Vamosfalva folotti retre, ahol halalra koveztek, es megettek. Nyersen, elsiratatlanul. A szornyuseges jelenetet nagyapa is vegignezte a tavolbol. A veres szaju arcok, beszamithatatlan tekintetek meg joval a haboru utan is megfosztottak almatol, nyomasztottak fenyes nappal. Ami maradt Franciskabol, hazavitte, es eltemette a kertben. Felrotta a nevet egy fakeresztre, a fejfat feldiszitette pitypangkoszoruval, es a kis sirhantra odatette Franciska kedvenc Petdfi-kotetet. Nagyapa Laci nevii batyja meg az anyjuk feliratkoztak magyarnak, es Losoncon maradtak. Nagyapa rendszeresen latogatta oket, foleg mikor mar konszolidalodott a helyzet, nem lott senki senkire, a szomszedok nem vagtak el egymas kakasainak torkat, a nemetek nem temettek be a kutakat, es mezitelen katonakat sem hajigaltak tobbe tomegsirokba. Janko vagy Janos, ahogy az ismerosei hivtak nagyapamat, leginkabb nyaron jart Losoncra, es elofordult, hogy ket teljes honapig ott is maradt. 1941 forro augusztusa volt. A varos torz tortenelmenek legvadabb hohullamat elte. Terjedtek a tiizek, mint a ragaly, es porig egettek mindent, ami az utjukba keriilt. A csiiggedt varost magas-
