Irodalmi Szemle, 2021
2021/10 - BIOPOÉTIKA - Peter Balko: Akkor, Lošoncon (regényrészlet, Mészáros Tünde fordítása)
II. HATTYUBALLADA- Ez nem novella! - uvoltotte Kapia, es fdldhoz vagta a fuzetemet. Nyalasra csocsalt cigarettajat egy csigan nyomta el. Azt mondta, a termeszet ezt is megemeszti, es valami pozitiwa dolgozza fel a csiga szenvedeset, mondjuk humussza vagy ibolyamezove. Es en hittem neki, hiszen Kapia az elvtarsam volt. Nyolcevesek voltunk, mindketten felfegyverkezve. Kapia kessel, en sumbajkaval. Kapia tudott hat csunya szot, meg ket felnottfilm cimet, en pedig a kalendarium valamennyi szentjenek a nevet, visszafele is. Kapia mindennap megolt legalabb egy allatot, en meg minden este megmostam a fogam. Kapia kdpkodbtt, en irtam. A legjobb baratok voltunk egesz Nogradban, es tudtuk, hogy nem valaszthat el benniinket semmi, kiveve a harmadik vilaghaborut. Osszetartozasunkat verrel is megpecseteltiik a varosi park szelen allo oreg diofa alatt. A nap az utolso fenyfoszlanyokat kohogte fel, merevedtek az arnyekok, Kapia meg osszevissza fingott izgalmaban. A testveriseg megkottetett, legfobb ideje volt hazaterni a kaporfozelekhez. Nines a vilagon erosebb a vernel, sugta Kapia, es lekopte a postast, aki padlizsanszin biciklijen epp elviharzott mellettunk. Apainknak azota a postan kell atvenniiik a leveleiket. A valosagba egy varatlan, emlekeim kontextusaba sehogy sem illo hang kiabalt vissza, es mielott korbepisloghattam volna, hogy mi van, Kapia mar a toparti kanyargos osvenyen repesztett. Felkaptam a fuzetemet meg a sumbajkat, es villamgyorsan a nyomaba eredtem, mert higgyek el, keves rosszabb van a vilagon, mint a ven Kilimandzaro diihe. A cserjes surujeben osszetakolt rozoga kalyibaban elo, felvak es felvad mizantropot nehany ewel korabban valami erthetetlen oknal fogva kineveztek a to feliigyeldjeve. Kapia meg en kdzonseges kommunistanak
