Irodalmi Szemle, 2021
2021/9 - Petneki Noémi: A homogén identitás illuziója. Jegyzetek Tompa Andrea Haza című könyvéhez (kritika)
tehat egyetlen nevben megbujik osszetett, orosz-amerikai identitasa. Ada es Van, a szerelmes testverpar azonban az orosz es az angol mellett meg sokkal tobb nyelvet hasznal, francia, latin, gorog, nemet szdjatekokkal kommunikal, vagyis epiti kapcsolatat es identitasat. Bizonyos mertekben egyebkent epp az Addban boven alkalmazott nabokovi tobbnyelvusegre hasonlit, amikor a Haza fohose bizonyos idegen szavak ertelmet feszegeti, am az o jatekai, magyarazatai joval kevesbe brilliansak, es olykor hibasan kovetkeztet az adott szo etimologiajara. Az emigrans orosz szerzok muvei mellett a konyv bosegesen hivatkozik a Hdboru es bekere, ill. A Mester es Margaritdra is. Bulgakov regenye a „haza - a halalba” temahoz kapcsolodik, a Hdboru es beke viszont kildg a sorbol, nem utazasregeny, az emlitesekbe mas klasszikus mu reszletei is behelyettesithetok lehetnenek. A mitologiai utalasok a legalavetobb, az eurdpai kulturaban nemileg mar elkoptatott torteneteket emelik be a szovegbe: Odiisszeusz kalandjait, Orpheusz sorsat, a Prometheusz-mitoszt. Ezek koziil csak az elso (arche)tipikus utazas-tortenet, a masik ketto nem; am mig a menadok szettepte Orpheusz tortenete - a fohos mint alkoto szemelye jogan - meg kapcsolhato a regeny torteneseihez, az Euriidike-szal mar kisse eroltetett, Prometheusz megidezese pedig a Jangbetuk” (Buchstaben von Feuer) okan egeszen rossz nyomra visz, hiszen ezt a kifejezest Heine a bibliai Baltazar-tortenet (Dan 5) verses feldolgozasaban hasznalja. (Ki lehetne magyarazni, hogy a tiizet is, az irast is Prometheusztdl kapta az ember, de nem lenne szerencses, az idezet egeszen mas temat, kulturkort kapcsol be.) Az antik hagyomany egyebkent tele van kevesbe kimeritett utazasmitoszokkal, amelyeket egy hasonlo kdnyvben fel lehetne hasznalni. A hazavaltasok, hanyattatasok, migracio temajahoz a mitikus koltok kdzul jobban illik Arion, akit a viharba keriilt hajo utasai a Foldkozi-tengerbe dobnak, de egy eneketol megigezett delfrn a hatara veszi. A migransok eposza pedig nem az Odiisszeia, hanem az Aeneis: az egykori haza folegett, szeretteink odavesztek, egy uj orszagban kell hazara talalni, am ott is kuzdeniink kell; lesznek segitoink, de ellensegeink is. A hazi isteneinket viszont hozzuk magunkkal. Uj csaladot, uj nemzetseget alapitunk, amely otvozi a ket haza lakoit, tulajdonsagaikat es kulturaikat, egyuttal uj minoseget hoz letre, amely - az alvilagi jovendoles es a kesobbi olvasoi kontextus szerint - nagyra viszi majd a jovoben. FERDIES BELA, ATJARASOK I., IN SITU V., 2021
