Irodalmi Szemle, 2021
2021/7-8 - A meg nem valósított tervek kísértetként visszajárnak. N. Tóth Anikó: beszélgetése Macsovszky Péterrel / MACSOVSZKY
torekenysegere, mulanddsagara, az erok es kepessegek elapadasara. Papp Lajos, a neves kardiologus mondja, hogy az ido mindenki szamara ertek. Idonk pontosan ki van szabva. Valami miatt vagyunk itt, es valamit meg kell valdsitanunk. Valamit, amit egy bizonyos pillanatban csak mi tudunk megvaldsitani. Kaptunk egy bizonyos idotartamot es egy bizonyos energiamennyiseget. Aki nem tudja, mit es mikor kell neki szemelyesen megvalositania, az meg fog betegedni. Halasztani veszelyes, a meg nem valositott tervek egyszer utolernek, kisertetkent visszajarnak, lelkileg-testileg tonkretesznek. Veszelyeztet mindenki, aki az idodet rabolja. Sajnos, sok emberi leny inkabb idovampir, mint ember: elszivja a masik idejet, es a mastol lopott idotartamban terjeszkedik. Rengeteg szenvedes ered ebbol. Krishnamurti azt mondja, meg kell sziintetni az idot. Akkor minden szenvedes elmulik. Hogyan is erti ezt? Ugy, hogy van belso, pszichologiai ido es van kulso, toliink fuggetlen ido. A ket ido kozott konfliktus all fent. A konfliktust az „en” okozza, amely elhatarolja magat a kulso vilagtol, es amely letrehozza a belso idot. Ha nines belso ido, akkor nines „en” es „te”, nines konfliktus, nines szenvedes. Hat ember legyen a talpan, ki erti e szavakat. Annyi viszont biztos, hogy ha nem leteznenek ellentetek es konfliktusok, a vilagur szethullana. De ez emberi szemlelet, lehet, hogy ellentetnek es konfliktusnak hivjuk, valodi lenyeget tekintve egyaltalan nem az. A nyugati bolcselet is ismeri a kulso es benso kozotti konfliktust. Mar az okor ota beszelnek errol. Az ido szubjektiv, a ter objektiv. Az ido kepzete az, ami altal az egyen ertelmezni kepes a teret. Ha azt mondom, idom keves, mintha ezzel azt vallanam be, hogy a ter is keves. Csath Geza az idot valami szervkent kepzelte el, amelyet ki lehet operalni, es akkor megszunik az emberi szenvedes. Lehet, hogy tenyleg igy van. Kioperaltathatnam ezt a szervet az agyambol, tobbe semmi sem hajtana tovabb, es ilyenkeppen megkimelhetnem a vilagot irasaimtol. Hogy a huszonnyolc kotet sok vagy keves - tobbnyire sovanyka konyvek ezt nem az en feladatom eldonteni. En csak dtleteket valositok meg. Neha tulsagosan sok lehetoseg merul fel, s hirtelen nem tudom, melyikkel foglalkozzak. Lehet ezt zabolazhatatlansagnak nevezni vagy szenvedelynek. De ahogy telik az ido, egyre kevesebb ilyen otlet fekszik tudatom iroasztalan. Mar sok minden megvaldsult. Szerettem volna egy sziirrealista regenyt irni - megtortent (Hromozvonar); aztan megfrtam egy varosregenyt (Mykaf kostlivcatm)-, utana egy sci-fi szatirat (Zeldte si novu kupelnu?'); aztan egy „Azsia-kdnyvet“ (Cinske kino). Kozben megprobaltam osszeallitani egy „Szentirast“ (Sarcangelium), es utana elindultam az essze fele (Breviar pre poslednych psycholdgov), most valahol itt, feluton a proza es az essze kozott erzem jol magam. De a Breviar a Sarcangelium szabad folytatasa: a Sarcangelium vallasos koncepciok, mitoszok es filozofiak iitkdzteteserol szol, mig a Breviar a modern lelektan zsakutcait szandekozott bemutatni. Tehat
