Irodalmi Szemle, 2021
2021/7-8 - Mátyás Győző: Szökevények (regényrészlet)
epitettek meg be. Rengeteget fociztak ott. Villamos zorgott az utca kozepen, az iskola egy saroknyira allt a masik oldalon, most rendorkent viccesnek talalta, hogy allando szabalysertesben leteztek, ahogy atrohantak reggel az apjaval az uttesten, ha iskolaba kiserte. Igaz, veszelyben nem voltak, mert autok olyan ritkan jartak, hogy ha megis feltunt egy, a hazakbol kiszaladtak a gyerekek megnezni, milyen marka. Az epiilet ugyanolyan iitott-kopott, mint egykor, csak a kaput festettek zoldre, haromemeletes gangos berhaz, ecetfa az udvaron, ok a foldszinten laktak, a szoba az utcara nezett. Egyszer a Fiittyos Gyuri racsapott az ablakra, akkor gondolkodtak, hogy racsot szereltetnek fel, de aztan hagytak. Luxuslakas volt, gondolta Zsarnoth, sajat vecevel. Gyerekkent meg nines sok minden megjegyeznivaldja senkinek, vegtelen a memdria kapacitasa, igy aztan akar most is fel tudta volna mondani a lakok nevsorat. A nevek fele ismerds volt a kapualjban logo nevjegyzeken. A Horvathek, a hazmesterek meg mindig itt laktak. A legkisebb Horvath gyerekkel, a Gyurival jatszottak sokat, neha verekedtek, volt meg Horvathokbol ot, hangosak voltak, neveletlenek, elmentek volna intezetisnek is, gondolta kesobb Zsarnoth. Hozzajuk csak bekoszont, ne utolag tudjak meg, hogy ott jart, de a nepes csaladbol mar csak a mama meg az egyik Horvath flu lakott ott, az dreg Horvath meghalt, a fiuk szetszeledtek. Az apjara csendes, dolgos emberkent emlekeztek, tiszteltek, hogy egyediil nevelte a fiat. Csodalkoztak is, mikor erte jottek a beliigyesek, igy mondtak: beliigyesek, el nem tudtak kepzelni, mit csinalhatott. Nem volt az o apjanak politikai dilije. Igen, hallottak, sajnaltak nagyon, Ratal volt, elhetett volna meg. Zsarnoth valojaban Bartosekhoz jott, ok az elson laktak, veliik joban volt az apja, kedveltek ot is, a kisfiut, nem volt gyerekiik. Bartos Palrol kezdetben azt hitte, valami mesefigura, a nagy fulei miatt, voltak ilyenek a kepeskonyveiben. Mikor a tobbi kolyokkel fogocskaztak az udvaron, neha meg el is bujtattak ot. Sokszor kapott valami edesseget is. Egyszer-ketszer vigyaztak ra, ha a nagyinak is akadt elfoglaltsaga. Hellyel kinaltak, az asztalon meg a komodon most is csipketerito, a vitrinben porcelanok. Az asszony hajaba tuzve az elmaradhatatlan muanyag csatt, mint regen. Oriiltek Zsarnoth felbukkanasanak. Akkoriban megdobbentek, nem sejtettek semmit, persze az terjedt el, hogy valami politikai iigy, de ok nem hiszik, Zsarnoth apja soha nem nyilvanitott velemenyt ilyen kerdesekben, mindig azt mondta, a politika uri huncutsag, csak most nem urak csinaljak. Egy dologra azert emlekeznek: Sztalin halalakor lakogyulest tartottak, mindenkinek le kellett menni, „apad nem jott”. Kesobb azt mondta, elaludt. Hat akkoriban ilyet... De nem lett belole semmi baj. Rendes ember
