Irodalmi Szemle, 2021

2021/7-8 - Mátyás Győző: Szökevények (regényrészlet)

- Akkor tevedtem. De erre keves az esely. Ritkan tevedek.- A rendszer megiteleseben peldaul teved - mondta Zsarndth.- Nem, abban biztos nem. Zsarnoth Attila fejeben kuszan kergettek egymast a gondolatok, bruit, hogy este foci van. Meg jobban hajtott, mint maskor, a tobbiek azt hittek, valamelyik fafeju fonok bosszantotta fel, akkor szokott ilyen lenni. Bar nem ennyire. Mindig elt benne valamifele homalyos sejtes, hogy az apja halalat rejtely ovezi, de egyre inkabb ugy tunt: az eletet is. Most hirtelen egyaltalan nem latszott olyan egyertelmunek, amit pedig sokaig annak tartott, vagy inkabb annak fogadott el, neha azert ketkedve. Hogy az apja koztorve­­nyes bunt kovetett el, es ezert kapott harom evet. Persze ez allt a peranyagban, amit akkor tudott vegre megnezni, amikor nyomozova lepett eld. Meg ebben az esetben sem volt konnyu hozzajut­­ni az iratokhoz, de vegiil engedelyeztek egy rovid betekintest. Csodalkozott is, hogy egy egyszeru biintetoper anyagahoz miert ilyen nehez hozzaferni, elvben jegyzeteket sem keszithetett, o azert ezt az akadalyt legyurte. Az dreg rabtarssal folytatott beszelgetes utan eld is kereste azt a fecnit, amit annak idejen kicsempeszett. De sem az emlekezeteben megragadt tenyfoszlanyok, sem a le­­jegyzett reszletek nem utaltak semmi rendkiviili kbriilmenyre. Utlevelek tuntek el a Vorbs Szikra nyomdabol, ahol az apja dolgozott. Emlekszik, az apja mennyire biiszke volt arra, hogy nyomdasz. Szinte kerkedett vele. A legszebb foglalkozas. Mun­­kasarisztokrata. Ezt mondogatta. Zsarnothnak fogalma sem volt arrol, mi az az arisztokrata, ke­­sobb pedig nem eppen pozitiv osszefuggesben hallotta emlegetni a szot. De ha az apja mondta dicseroleg, akkor csak jo dolog lehetett. Zsarnoth Imre rajongott a betukert, imadott konyveket nyomni. Fiam, eletet adunk a tudasnak. Ezt csinalja a nyomdasz. Aztan varatlanul athelyeztek a Vorbs Szikra nyomdaba, ott mindenfele okmanyokat keszitettek inkabb. Azt nem szerette any­­nyira, de akkoriban nem lehetett vita targya, hogy hoi dolgozik az ember. Bizalmi alias volt, az utlevel nagy kincsnek szamitott abban az idoben, szolgalati passzusokat is nyomtak ott. A vadirat szerint kicsempesztek eleg sok okmanyt, ami az otvenes evekben fobenjaro bunnek mindsuit. Tobbeket perbe fogtak, de vegiil csak ot embert iteltek el, parat felmentettek. Zsarnoth nem iga­­zan tudta eldonteni, mennyire voltak sulyosak az iteletek a korabeli koordinatak kozott. Mindent osszevetve ugy latta: a targyalas viszonylag korrekt keretek kozott folyt, a vadlottak bevallottak bunossegiiket, megkaptak a maguket, nem nagyon lehetett ezen fogast talalni. Zsarnoth nem is keresett. Sokaig. Tulajdonkeppen mostanaig. Mint aki eltemeti magaban a multat es nem akarja bolygatni. De ha mar temetes: az apja halala viszont sohasem hagyta nyugodni. Ahogy az apjat

Next

/
Oldalképek
Tartalom