Irodalmi Szemle, 2021
2021/6 - Darabos Enikő: Pastiche és test - az Emlékiratok könyve hagyományviszonyai (tanulmány)
lemeben elhelyezd Sari B. azt irja, hogy „ [a] szexualitas es a politikum kapcsolatanal Nadas - es a kritika - szamara sokkal fontosabb a test egyfajta szentsege, melyet elsosorban a regeny mottoja alapjan szokas ertelmezni”5 . Kulturkritikai hangiiteseben, mely a maga idejen szinte egyediilallonak mondhato a magyar kritikaban, fontos es ertelmezendo viszonykent lattatja irodalom es politika kapcsolatat - kiilonosen a homoszexualis identitas politikai stigmatizaciojanak ertelmezeset illetden. Helyenkent indulatos - es szerintem igazsagtalan - biralata nemcsak a kritikat, hanem a szerzot is e kielezett viszony felelds atgondolasanak es szova tetelenek elmulasztasaval, valamifele gyavasaggal vadolja, amikor az Emlekiratok konyvet „a szemelyesseg es a politikum radikalis kettevalasztasanak”6 eszkepizmusaval jellemzi. Azt irja rola, hogy „Nadas a nyilvanvaloan politikai eszmeket is csak sajat szemelyes kontextusaban hajlando ertelmezni, s ekozben eltekint ennek a kontextusnak a tarsadalmi beagyazottsagatol, s nem hajlando ennek a tapasztalatnak a kudarcabol levonni bizonyos, a tarsadalmisag es az egyen viszonyara vonatkozo kovetkezteteseket”.7 5 Sari B. Laszlo, „Tortenetiseg es erzekiseg az Emlekiratok konyveben”, in Sari B. Laszlo, A hattyu es agdreny. 102-149, (Pozsony: Kalligram, 2006), 130. Kiemeles tolem: D. E. 6 Uo., 128. 7 Uo., 145. 8 Gerard Genette, „Transztextualitas”, ford. Burjan Monika, Helikon 42, 1-2. sz. (1996): 82-90, 85. 9 Gerard Genette, “Introduction to the Paratext”, New Literary History 22, No. 2. (Spring, 1991): 261-272, 263-264. 1 0 Uo., 266. Sari B. ertelmezesenek sulypontjait egyaltalan nem szeretnem minimalizalni, es bizonyara vissza is terek meg ra, de nem mehetiink el szo nelkul amellett, hogy a regeny recepciojaban a kulturakritikai megkozelitesnel sokkal nagyobb sullyal esiklatba a narratologiai szempont. Tobbek kozott Gerard Genette transztextualitas-teoriaja, mely a „paratextus” megnevezest hasznalja minden olyan „iizenet” kapcsan, mely korbeveszi a miivet: a cim, alcim, fejezetcim, eld- es utdszo, motto, illusztracio stb. Jollehet Genette az architextus vizsgalatat celzo 1979-es konyveben azt irja, hogy a paratextualitas „elsosorban megvalaszolatlan kerdesek tarhaza”,8 ezeket a kerdeseket par ewel kesobbi koteteben ujra eloveszi, es peldaul a motto eseteben „peritextusrol”9 beszel, amikor elkiildniti azoktol a marketingiizenetektol, melyek egy konyv megjeleneset kovetik (pl. interjuk, prospektusok, reklamplakatok), melyeket az „epitextus” szoval illet. Felbukkan viszont konyvenek bevezetojeben az a tulsagosan is relativizalo kijelentes, miszerint „minden kontextus paratextust kepez”,10 jo strukturalistakent azonban nem kivan melyebben belemenni az altala vazolt keretek kozott egyebkent ertelemszeruen adodd felvetes elemzesebe, mely a paratextus fogalmat megnyithatna akar a Sari B. altal szorgalmazott kulturakritikai vizsgalodasok fele is.
