Irodalmi Szemle, 2021
2021/6 - Rácz Boglárka: Fölfeslik valami a kéken át (regényrészlet)
pedig akkor mar hetek ota itt dolgozott. Erzem, hogy mondanunk kellene valamit, de nem megy, aztan mar nem is kell, mert megerkezik anyank kolleganoje, milyen helyesek a lanyaid, mondja, csak nem ti is fodrasznak kesziiltok, fordul felenk, majd rank kacsint. Kisbeka elfordul a szinmintaktol, Karolina festo lesz, jelenti ki, en elvdrosodok, akollegano arckifejezese egy pillanat alatt megvaltozik, talan a meglepettseg, a dobbenet iitkozik ki rajta, a lanyoknak lassan menniiik kell, hallom anyank hangjat valahonnan atavolbol, indulunk valaszolom, a keskeny lepcson fogom Kisbeka kezet, majd mikor kieriink, rakiabalok, hogy maskor soha tobbet ne mondjon ilyen, foleg ne idegenek elott. Kisbeka megsertodik, lemaradozik, en nem nezek hatra, es nem is valtoztatok a lepteim sebessegen. Otthon ujra elohozakodik azzal, miert nem kdltdziink Gusztavhoz. Mert Gusztavnak ott van Kate, valaszolom, nekiink meg itt van az anyank. Erzem, hogy tiirelmetlen vagyok, de nem mondhatom el neki, hogy hetek ota attol szorongok, hogy Kate miatt minket teljesen elhanyagol. Aztan legbeliil kimondom, nem csak elhanyagol, hanem elfelejt. Harom hettel kesobb Gusztav ujra telefonal, hazarepul egy hetre es magaval hozza dt is. Anyank az uj hangszinen lelkendezik, Kisbeka felbehagyja a vacsorajat. Hutdajto-csapodas, nejlonzizeges, a szobank ajtaja a szokottnal hangosabban csukodik, mikor Kisbeka bevonul. Utana kellene menned, mondom anyanknak, o meg mindig lelkesen magyaraz, vegiil en megyek utana, befekszem melle a keskeny agyba, mire kitalalom, mivel vigasztalhatnam meg, mar bekesen, egyenletesen szuszog.
