Irodalmi Szemle, 2021
2021/6 - Oláh Péter: Pad; Húsleves (próza)
Ha vegeztel, kionthetnel egy tanyerba, hadd nyujtsam ki a tagjaim. Miert akarsz abba tevhitbe kergetni, hogy nem vagyok finom? Tevedsz. Tudom, hogy nem vagy finnyas tipus. Lattam, hogy multkor is az iivegbol ittad meg a meggybefott maradek levet. Szoval nekem ne mondjad, engem csak ne kergess hamis kepzetekbe. Egyel meg inkabb. Kdnydrgdm, nem ezt erdemlem. Ha estig nem eszel meg, megromlok, hidd el nem olyan szines az elet hatnaposan. Nagyon kerlek vegyel a szadba, es nyelj le, nem ezert keszitettek el. Nem birom elviselni, muszaj kitdrnom innen. Hany indulatszd tud megtorni egy iiveget? Ha kell, egeszen estig karomkodok, ezt neked is hallanod kene, hogy szilankosra tbrjon, de te csak nezed a tevet, es horkolsz. Meg fogod banni, hallod? He, felforrok, annyira ideges vagyok, egyel mar meg! En csak annyit lattam a vonatrol, hogy a leves kifutott az ablakon, es a cernametelt nyelvkent hajolt ra a falakra, a repa pedig elsetalt az udvaron, mert ugy gondolta neki tobb szerencseje lesz a vilagon, mint az dregnek. Nem tudom, hogy mit almodhatott Peter bacsi, ahogy azt sem, vajon merges levesek tortek-e az eletere. Azt viszont el tudom kepzelni, hogy egy nagy tanyer levesben uszhatott, amit meg fiatalkoraban akart.
