Irodalmi Szemle, 2021
2021/6 - Oláh Péter: Pad; Húsleves (próza)
OLAH PETER PAD A felhokbol rozsdareszelek hullik. Keresztapam mondta mindig, hogy a rossz iskolapadokat ledaraljak, es a foldre szorjak. Csak a kis piros vonat lepcsojere fertem fel, mert harom gimnazium van egymashoz kozel. Ez mar a harminckettedik nap, van meg ketszazhatvannyolc, es vegzek. Felek, mi van, ha tobb, es megszamolni sem tudom majd, mert annyi lesz beldle, mint a foldon csillogo reszelekdarabokbol. A legrosszabb dolgok a tesi utan kezdodnek. Utalom latni masok testet, undorodom toliik. Balazs anyajegyet a legjobban, ami ott kacsintgat a mellkasan. Sosem ertettem, hogy miert igy alsogatyaban beszelget veliink. A helyeben azonnal feloltoznek, mert nem birnam elviselni, hogy neznek, nem tudnek vele kerkedni. Szoktak is mondani nekem, hogy gyors oltozo vagyok, ket perc alatt vegzek. Meg mindig nem oltozott fel, utalom a tanar maniajat is, hogy csak egyiitt hagyhatjuk el az oltozot, megvarunk mindenkit. Balazs kdzelebb jon, mosolyogva mondja, nem hoztam neked ajandekot. Ne haragudjak, tul sok volt az edzes, nem volt ideje, de majd sziinet utan megkapom. Nem fogtam fel, csak azt akartam, hogy dltdzzon fel, es ne lassam a csikos alsogatyajat. Remelem, egyszer nekiink sem kell tesizni, mint a felsobb eveseknek, es kabatban iilhetiink az dltdzoben, es nem kell semmi olyat latnom, amit nem szeretnek. Hatvan forint egy kave, mashol elkernek erte haromszazat. Ez legalabb jo, gyorsan elkesziti az automata, es nem kell kinosan varnom, es hallgatnom a mdgdttem allokat, hogyan cuppognak. Allok a folyoson, es lassan iszom a kavem, kozben a telefon foie hajolok, gorgetem a kbzossegi media feluletet. Valamit csinalni kell, hogy ne vegyenek eszre, hogy ne kossenek beled, ezt a vedekezo mechanizmust mar dvodaban megtanultam. Meg igy is gyakran beszolnak, ha elmennek elottem. Setalni sem jobb a sziinetben, barmelyik nevetes nekem szolhat. Jobb igy, tenyleg, a kavet sem dntom ki, meg legalabb nem a padban iilok egesz nap, ahogy elso evben tettem. Ha mar meguntam a hirfolyamot, akkor gyakran azt kepzelem, hogy jon egy funyiro, es levagja a hajunk, es mi eszre sem vesziik, mert csak gornyediink, mert nem tudjuk letenni a telefont. A tanarndt hallgatom, elerzekenyiilve mondja, nem lesz tobb kdzos karacsonyunk. Mennyire szeretett minket. Nem akarom elhinni Tamasnak, hogy azert ad le minket, mert kapott egy sokkal jobb ajanlatot egy masik gimnaziumbdl, es azt sem, hogy ez a gimnazium kiilfolddn van. Remenykedem benne, hogy tenyleg terhes, hogy nem tobb penzert hagy itt minket. Nem engedheti, hogy megbukjak matekbol.
