Irodalmi Szemle, 2021
2021/5 - TSÚSZÓ - Tsúszó Sándor: Kínai (közreadja: Plonicky Tamás) (novella) / TSÚSZÓ
TSUSZO SANDOR KI NA I .. .soha nem voltunk meg olyannyira kozel egymashoz apammal, mint azon az azott november tizenotodikei, szombati delutanon, amikor is mind a ketten egyszerre beszartunk. A gyerekkori, egyertelmuen neki koszonhetd, traumaim ellenere, mivel ha ivott, akkor mindig agressziv modon provokalta a csaladot, tovabba olykor-olykor fizikalisan is bantott minket, es bar nagyon undorito kdriilmenyek kozott, azaz soha veget-nem-eronek tiind veszekedesekkel, verekedesekkel es az anyagi javakon torteno folyamatos pereskedesekkel valtak el, azaz ert veget az evtizedekig tarto kapcsolata anyammal, a mi kettonk viszonya mostanra, felnottkoromra, azt hiszem, teljesen konszolidalodott. Az dreg az elmult evekben, elsosorban egeszsegiigyi okok miatt, leszokott az alkoholrol es a cigarettarol, talalt maganak egy idealis partnert, normalis egzisztenciat teremtett, hetente egyszer felhiv, es altalaban havonta, mivel ez a dolog elsosorban a reszegeskedeseinek koszonhetden az elmult harminc evben szinte teljesen kimaradt a kozos eletiinkbol, es mert miota befejezte a pialast, gorcsdsen ragaszkodik ahhoz, hogy velem, az egyetlen gyerekevel valamilyen uton-modon visszamenoleg potolja ezeket az elmult evtizedek alatt felgyiilemlett hianyossagokat, szervezni szokott egy ugynevezett apa-fia programot, ami, talan mondanom sem kell, mindig valami elkepesztoen nyomasztd dolog. Multkor peldaul elhivott moziba, es bar azt hinne az ember, hogy a mozit, mint kozos apa-fia egyuttletet, azt leszamitva, hogy esetleg rossz filmet valasztunk, vagy az alkotas nezese kozben leontjiik magunkat kolaval, netalantan epp seggfejek iilnek kdriilottunk, akik a mobiljukat nyomogatva lovak nyeritesere emlekezteto hanghordozassal vihogjak vegig az egesz filmet, nem is lehet igazan elrontani, neki, apamnak meg ezt a latszolag egyszeru dolgot is sikeriilt elbaltaznia. Egy szerdai napon ugyanis megint azzal a nagy lelkesedessel a hangjaban hivott fel, ami szamomra mindig is gyomorgdrcsot jelentett, de ezen a delutanon, en naiv, valamilyen megmagyarazhatatlan oknal fogva megiscsak hittem, vagy legalabbis megprobaltam hinni neki; titkon ugyanis abban remenykedtem, hogy hatha most az egyszer tenyleg sikeriilt valami otleteset kitalalnia, mert miutan felhivott, azzal kezdte a beszelgetest, hogy ha hiszem, ha nem, az ev legnagyobb filmjere, vagy ha j 61 emlekszem, pontosan a „bombasztikus kasszasiker” szavak hagytak el a szajat, szoval
