Irodalmi Szemle, 2021
2021/5 - TSÚSZÓ - Lakatos-Ramirez Szandokán: Tsúszó és Sándor fia vagyok én (közreadja: Hizsnyai András) (elbeszélés) / TSÚSZÓ
Azzal kettevalt. Tsuszo athuzta az utolso par sort, egeszen odaig, hogy eppen vege volt az okos resznek. Sandor megvonta a vallat, es ugy gondolta, felvallalja. Sandornak viszont ket nappal kesobb tegla esett a fejere, es addig sem tortent vele semmi, ugyhogy Tsuszo vonalan folytatom. Tsuszd athuzta a veget, es ott, ahol az okossag a tetofokara hagott, de mar volt egy kis vicces feloldas is, kitette a pontot. Beleivott az asztaltarsa kavejaba, megfogta a mellette tellegetd ember csuklojat, es beleszivott a cigijebe, majd hosszan elmerengve a belter faragott diszeit nezte es hummbgott. Vegigtapogatta gondolataival a ciradak kacskaringos geometriait, erezte, ahogy gondolkodasa lekoveti az indak ivet, testiikkel egy ritmusban novekedett es szukiilt sajat befogadokepessege is, egy-egy cicoma hasan athaladva latasmodja elobb tagulni kezdett, ismeretei boviiltek, atfogobba valtak, az eletet egy ivkent ertelmezte, az ivet egy lianfonat reszekent, ami elvegyiilt a terem szecesszios folyondarjai kuszasagaban. Foldslegesnek es megmagyarazhatatlannak erzett minden konfliktust, sot, lehetetlennek, nem volt itt mas, mint egyseg, ugy erezte, elveszik egy ember korvonalu, de megis hatartalan terben, iivegtesti homalykent tancolt sajat szemgolyojaban, mindenki szemgolyojaban, a szemgolyoban, ami mindent magaba olelt, talan csak onmagat nem. Majd az ivek szukiiltevel latasmodja is behatarolodott, fokozatosan visszatsusztak gondolatai az eszleles fraktaljainak vegtelen tsuszdain, nem ertett mar semmit es ez egy ido utan nem is zavarta, csak az zavarta, amit nem ertett - ez viszont szinte minden volt. Diihosen felpattant, es valaki mas oklevel az asztalra csapott. A kavehaz egy emberkent nezett ra. O volt az az egy ember. Neztek magat, hogy mi a baja, mit feltundskodik, veszelyes-e vajon? Aztan valahonnan messzirol, bentrol, a szemelyzeti iroda legmelyebol, ahol a ciradak husosabbak voltak es a lianok talan meg kuszabbak, megindult egy fopincer, megerto, kedves mosollyal - es egy pohar vizzel -, kimert leptekkel elomaszott Tsuszd vilagkepenek tubakdoboz mereture szukiilt csapoajtajabol, es tulvilagi kedvesseggel arasztotta el a felzaklatott kedves vendeget. A vendeg leiilt, Tsuszd meg visszament az irodaba, hogy befejezze a jovd heti beosztast. A jovd heten mindennap sajat magat helyettesitette. Kedden, szerdan es penteken Alekszandri Rreshqitje neven volt alban cserediak, hetfon es csutbrtokdn Alexandru Aluneca volt, aki mar regen Lyonba kdltbzbtt Konstancabol, hetvegere meg Alexandre Coulissantkent tartotta a frontot - o helyettesitette Tsuszot ma is. A keresztnevek egybeeseset erdekes veletlennek tartotta. „De legalabb a vezetekneveink kiilonboznek” - szokott viccelodni alkalmazottaival, es alkalmazottai mindig nevettek ezen, hiszen ok talaltak ki ezt a viccet - es ok is mondtak el. Kemeny napjuk volt aznap, kasszazartaval leiiltek meginni meg egy csesze teat, es lapozgattak az ujsagot a vecen. A kavehazban jobb volt a vece, mint otthon, otthon peldaul egy kupido sem leste oket szaras kozben, itt pedig egyenesen ketto. Szerettek a figyelmet. Ezen el is gondolkodtak egy kicsit, terdeiken kdnybkblve, az ujsagot addig kisse leengedve, vegigjarattak szemeiket
