Irodalmi Szemle, 2021

2021/5 - TSÚSZÓ - Lakatos-Ramirez Szandokán: Tsúszó és Sándor fia vagyok én (közreadja: Hizsnyai András) (elbeszélés) / TSÚSZÓ

fokos szogben hatrafordulva visszafele induljon az egi utvesztoben. Elpazarolt pergamen, elpa­­zarolt tus, elpazarolt este - mar a sebet meg a halalfelelmet nem is szamlazta, csak a munkaja haladna eldre, de aztan eszebe jutott: ami megy, az jon is! Egyszer meg jol johet ez a pergamen, egyszer meg jarhat arra az az egitest, barmi is legyen az. Meg ha sok remeny nines is ra, hogy hasznara valik, szemetkent csak fdloslegesebb! Elteszi. Elteszi a fekete tuspottyokkel telepetyegte­­tett pergament a tuspottyokkel telepetyegtetett pergamenek atlathatatlan erdejebe, hatha egyszer jol jon ez a pottyos papir, ahol az egyik potty egy centivel balrabb van, mint ahol lennie kene. Hatha helye lesz meg ennek a tussal letiisszogott csillagaszati Rorschach-tesztnek, ha a szemelye egyszer korbeer es hasonld egallas alatt majd ertelmet nyer szerencsetlensege, meglatszik, csak egy ilyen ember fedezhette fel a kozmosz ezen nagyszeru neuralgikus halojat, egybeallasat az o elesettsegenek es kisfiusan csapzott tehetsegenek, melyek kimerevitett erzelmi allapotkent kise­­rik vegig az eletet, mintha maga nem is telne, csak vele az ido. Beleharap a sajtba, a sajtba, majd a kenyerbe, leissza kutvizzel, konny szokik a szemebe. Milyen jo is, hogy o ilyen gyamoltalan, hi­szen tehetsege maskepp elenyeszne, es most nem haladna ezen az Agrejevekkel kikovezett, meg­­veszekedett olajlampas, farkasharapasos, koszos uton fel, fel az egi tarhazba, ahol majd finom lelkerol neveznek el csillagkepet, es szertelen bab-testerol szerelik le a hurokat, hogy megannyi bolygo egitestet akasszanak veliik gorog istenek szinpadjanak diszleteiil. Akkor majd meglatja az osszes, aki a hianyt latta benne es nem a tultengest, hogy kivel volt dolguk, es akkor talan majd o maga is meglatja. Addig viszont marad a trapez, akarmennyire is faj a hata, akarmennyire nem birjak mar az ujjai, amig Anni meg nem gyogyul, ki kell tartania a tobbe-kevesbe biztos jovedelem mellett. Eleg, ha egyszer nem esik le, es aztan ezt mar csak reprodukalnia kell minden este. Minden este - viszont meddig, hiszen az orvos nem mondott semmi biztatot, nem mondott semmit igazan, csak hogy majd jon, se azt, hogy mikor, se azt, hogy miert, hogy sulyos, vagy csak kitarto, eselyek, koltsegek, kilatasok - semmi. Meg milyen gyakorisaggal is tud egyaltalan egy orvos eljonni Goteborgbol, hiszen jo ketdras kocsiutra vannak? Megengedni, mondjuk, va­­loszinuleg megengedheti maganak, kerdes, hogy az o fajta csiirhenek megengedi-e? Meg aztan kerdes, hogy Otto mikor elegeli meg a Mjorn-partot es szedeti fel veliik a satorfat? Aztan jon, ize - belenezett noteszebe -, Trolhattan. Ki tudja, van-e ott orvos. Vagy beveszi-e oket? Meg hogy mennyit ker? Mondjuk varosban lenni nem lenne rossz, ott jobban akad vevo a humoros taxidermiaira. Ki tudja, lehet, pont Trolhattan lesz a hely, ahol vegre bejon a bolt, es osszegyiijt annyit, hogy vegleg kiszallhasson a cirkuszbol Annival egyiitt. Eloszor berelnenek egy bolthelyiseget, ott lakni is lehet - szerenyen kell kezdeni -, de ellak­­nanak hatul a miihelyben, a tdmdszalman, a frissek ugyis a padlason szaradnak, a felkeszek meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom