Irodalmi Szemle, 2021
2021/5 - TSÚSZÓ - Körndl Sarolta: (A csók ára) (közreadja Lill Amália beleegyezésével: N. Tóth Anikó) (elbeszélés) / TSÚSZÓ
ovatosan felhuzza, minden porcikam remeg, a csokok meg forrobbak, cuppog, hullamzik, hoi gyenged, hoi kimeletlenul tolakodo... 1906. oktober 12. Drottnerek minden honap csutortokjen szalonoznak. Ki nem hagynam, olyan jo a hangulat es a habos kave. Arzen ma szemlatomast keresi az alkalmas pillanatot, amikor felrevonhat, szerencsere olyan nagy a tarsasag, hogy senki nem eszleli, amikor kezembe csusztat egy lepecsetelt levelet. Ne itt, sugja, s ugy all mogem, hogy feltunes nelkiil elrejthessem. Sose volt meg ilyen elviselhetetleniil hosszu a szalonozas. Mostohaanyam szeret vendegeskedni, utolsokent tavozunk. Erzi a nyugtalansagomat, de mintha elvezne, hogy fokozhatja. Hazafele Drottner Emilia eziistkeszletet magasztalja, apamnak lesz miert jo melyen a zsebebe nyulnia, hogy teljesitse legujabb kivansagat. A pecset egeti a mellem, alig kapok levegot. Hazaerve megvarom, amig elcsendesedik a haz, nehogy valaki ram nyisson. Vegre feltorom a pecsetet. Levendulaillat tolti meg a szobat. Halvanylila papiroson a kovetkezo sorok: Almomban ujra dsszejottiink, Jartunk zoldlombos fak alatt, Aztan szeliden ramhajoltal Es megcsokoltad ajkamat. Milyenek is az alomcsokok? Se tuz, se laz, se szeretet. Oly iiditok, mint anyam csdkja, S oly konnyuk, mint a lehelet. S hogy folebredtem, ugy ereztem Magam, mint pusztak vandora, Ki forrast lelt a sivatagban, Es most dalolva megy tova. A papiros aljan minddssze egy monogram: T. K. Egesz ejjel nem alszom.
