Irodalmi Szemle, 2021
2021/4 - ÁRTÉR - Jaroslav Hašek: Bárány zsincsicában / királyhegyi emlék; Szerencsétlenség a Tátrában; Hogyan lett Jura Ogárko magyarrá; Csernova ( elbeszélések, Száz Pál fordításai ) / HAŠEK
polgarmestere voltam, es kertem a tekintetes urak bocsanatat. De azok csak maguket hajtogattak, hogy nyomorult kutya vagyok. „Kutya, kutya”, mondogattak a selmeci magyar urak eppugy, mint a korponaiak. Nem csinaltam en semmit azoknak az uraknak, csirkehussal vendegeltem meg oket, es amikor legkisebb fiamat, Ondruskat elkiildtem borert Korponara - mintegy haromoranyira van toliink, hat oda-vissza - elveszettem a fiamat, mivel akkortol egeszen mostanaig sem tert vissza. Minden bizonnyal dt is felfaltak a farkasok. De ha vissza is tert volna a borral, egyebkent sem tudtam volna felszolgalni a tekintetes uraknak, mert kozben elmentek, s meg a szanbol is az okliiket raztak, es azt mondtak: „kutya, kutya, legnagyobb kutya!” De hogy az esemenyek tovabbi menete vilagos legyen, el kell mondanom, hogy volt egy leanyom is, Marja. Nagyon szep volt, s mindig tiszta oltozetben jart, meg mendemondak is voltak emiatt. Legszivesebben allandoan csak dltdzkddott volna, ha meg nem tiltottam volna neki. Szegeny Marja! Amikor megerkezett a vizsgalobizottsag, hogy jol osszeszidjon azert, mert a farkasok felfaltak a plebanosunkat, ott volt a tekintetes urak kozott a kiralyi jegyzo is Selmecrdl, aki egyszer csak visszajott, mikor mar a tobbiek elmentek, es igy szolt: „Ostoba kutya vagy, isten bizony, ostoba kutya. Nagyon kemeny biintetest fogsz kapni. Becsuknak, mint a fekete disznot, te kutyalelku, megtekernek, akar a kigyot! De elobb magammal viszem Marjat, erted pedig elkiilddm a csendoroket.” Es igy, tisztelt uraim, magaval vitte Marjat, raparancsolt, hogy masszon fel a szanra, ram pedig, mig el nem tuntek, kialtozott: „te kutya, te legnagyobb kutya!” Mar egy honap telt el akkortol fogva, mikozben en, hogy ugy mondjam, uraim, jokat zabaltam, hadd legyen mibol fogynom az aristomban, ha ertem jonnek es becsuknak a csendorok. De a csendorok csak nem jottek, s nem jott Marja sem, s ez egy kisse furcsa volt. Egy nap aztan elindultam Selmecre, s erdeklodtem Marja felol, mi lehet vele. Hogy feltalalta magat, ha mar a kiralyi jegyzo karmai koze keriilt, azt jol tudtam. S azt is meg akartam erdeklodni, hogy nem tennem-e jol, ha inkabb en csukatnam be sajat magamat, ahelyett, hogy a csendorokre varok. A tekintetes kiralyi jegyzo ur nem volt otthon, es a sajat lanyom, Marja nyitott ajtot. Szep varosi ruha volt rajta, es husz aranyat adott. Jo kislany volt. Amikor megkerdeztem, megis mivel kereste meg, szegeny Marja azt mondta, hogy a tekintetes kiralyi jegyzo ur notlen, s hogy eldre sirt-ritt neki, mire a tekintetes ur fiilbevalot vett neki. Holnap meg majd egy kis iddre a tekintetes foispan urhoz megy, az meg majd gyongysort vesz neki. Ahogy igy beszelgettiink, eppen akkor erkezett haza a tekintetes kiralyi jegy-
