Irodalmi Szemle, 2021
2021/4 - ÁRTÉR - Nagy Hajnal Csilla: Harmadnap ( kamaradarab) / ÁRTÉR
A PULTOS: Eddig azt se tudtam, hogy vannak aggodalmaim. SSIMI: De voltak. Igaz? A PULTOS: Igen. Voltak. SSIMI: Aggodtal, hogy latni fogod-e meg valaha. Hogy egyaltalan eletben van-e meg. Hogy mi tortent a szemeivel. Hogy a lakasban maradt-e. (a mondatok kozott idonkent rovid szuneteket tart) Hogy haragszik-e rad. Hogy fest-e meg. Hogy milyen kepeket fest. Hogy elkezdett-e mar dsziilni vegre, amire olyan regota vart. Elkezdett, egyebkent, es nagyon jol all neki. Aggodtal, esdillata van-e meg. Hogy remegett-e azota valaki masnak az erintesetol. Hogy a sajatjatol remeg-e meg. Hogy elkezdett-e vilagitani a sotetben vegre, amire olyan regota vagyott. Nem, de meg mindig vagyik ra. Emiatt is aggodtal, ugye. Hogy vagyik-e meg vilagitani a sotetben. Es aggodtal, hogy egyszer valaszt kapsz az osszes kerdesedre. De most mar nem aggodsz. A PULTOS: Most mar nem aggodom. SSIMI: Es tudod, miert nem aggodsz? A PULTOS: Nem, fogalmam sines. Miert? SSIMI: En sem tudom. Regina tudna, de nem kotne az orrunkra. A PULTOS: (csendesen, faradtan felnevet) Nagyon kiilonleges lanynak hangzik ez a Regina. SSIMI: (megvonja a vallat) Ha letezik egyaltalan. A PULTOS: Azt hittem, ebben mar nem ketelkedunk. SSIMI: O, nem, ketelkedni igazan folosleges volna. A PULTOS: (a kezeit nezi egy darabig) ...miert jottel ide? SSIMI: Latnom kellett teged. Nem tudnam pontosan elmagyarazni, hogy miert... de... volt egy festmeny a kiallitason. Egy lany ult a kozepen, meztelen volt, de eltakarta magat, a labaival, a kezeivel, a hajaval... a foldon ult, csak a feneke koriil rajzolodott ki, hogy csempen ul, olyan csempen, ami egyertelmuen hiivos, de megis, ezen a festmenyen valahogy melegnek tunt. A festmeny oriasi volt, tele ablakokkal, fuggbnydkkel, es en csak alltam elotte, bamultam, perceken keresztiil, egyszerre faztam es melegem volt, es egyszerre vagytam lehulni es felmelegedni. A vilag legkenyelmetlenebb erzese volt. Minden vegletben egyszerre letezni. Nem mondta el, nem magyarazta el, hogy mi inspiralta, es nem akartam megkerdezni ot, de teljesen vilagos volt a keprol, hogy emogott elete legfontosabb tortenete huzodik. Es bar egyedul volt a kepen, es semmi egyertelmu jel nem mutatott arra, hogy valaki mas is reszt vett volna ebben a jelenetben, megis ereztem, hogy van meg valaki ezen a festmenyen. Latnom kellett, ki az. A PULTOS: Miert? SSIMI: Mert egyszerre ontott el az erzes, hogy en vagyok a kepen, aztan az, hogy ha nem en vagyok rajta, akkor en nem letezem, es az, hogy ha ezeken megis till tudok lepni, akkor tartozom azzal, hogy azt az embert, aki a kepen van, feloldozzam minden bune alol.
