Irodalmi Szemle, 2021
2021/4 - ÁRTÉR - Nagy Hajnal Csilla: Március. Nyelved helyén a szavak (próza)
NAGY HAJNAL CSILLA MARCIUS NYELVED HELYEN A SZAVAK Nem is tudom, hogy tortent. Alig emlekszem ra, legalabbis nem tul pontosan. Es nem akarnam veszekedesnek nevezni, mert felrevezeto volna. Azt hiszem, akkor csuszott el valami, amikor a kiralyi csaladrol kezdtiink el beszelni, pedig, mint ahogy az nyilvanvalo volt, es ki is lett fejezve, egyikiinknek sines kiilonosebb velemenye errol az egesz Harry es Meghan iigyrdl, nem is feltetleniil erezziik, hogy iigynek kellene nevezni, raadasul a viszonylag indifferens velemenyunk nagyjabol teljesen egybehangzo is volt. Egy ponton megis elesuszott valami, 6 morcos lett, en pedig ingerlekeny, aztan mindketten azt mondtuk, hogy inkabb tegyiik most le a telefont, nines semmi gond, de nyilvanvaldan egyikiink sines epp a legjobb passzban, es majd folytatjuk. Ez harom hete tortent. Azota nem hivtuk fel egymast. Ilyen sokaig tavaly aprilis ota nem volt csend kozottunk. Eloszor o kiildott egy videdt, nehany nappal kesobb, az iigyvedrol, aki nem tudta kikapcsolni zoomon a macskas filtert. Visszairtam, hogy haha. Aztan nem sokkal kesobb en kiildtem el neki valami vicces kepet, amire megirta, hogy igen, o is at akarta kiildeni nekem ugyanezt, csak elfelejtette. Azota ket vagy harom ehhez hasonlo, ovatos, es minden alkalommal nehany sornal nem hosszabb virtualis irasos eszmecseren kiviil nem kommunikaltunk. Az elso veszekedesiink. Nem is volt igazi veszekedes. Nem mondtunk egymasnak semmi igazan bantot, csak morcosak voltunk, ingerlekenyek, es talan ismeretsegiink ota eloszor ezt egyaltalan nem jutott esziinkbe se elrejteni a masik elol. Sokat gondolkoztam rajta, es azt hiszem, azert nem hivjuk fel egymast harom hete, mert megijedtiink. Mert ramutatott ez a veszekedes, nem, nem veszekedes, ez az iigy, egy olyan kozelsegre, amit nem probaltunk elkeriilni ugyan, megse tudtunk hirtelen abban a pillanatban, amikor veletleniil nyilvanvalova valt, mit kezdeni vele. Hogy akkor mostantol nem azert hivjuk fel a masikat, mert szeretnenk egy erdekfeszito beszelgetest folytatni filozofiardl, dramairasrdl, vagy egy teljesen trivialis beszelgetest folytatni a mindennapjainkrol, es mindekozben organikusan, mondhatni mellekesen elmeselni, vagy epp elpanaszolni egymasnak, milyen erzesek gyotornek vagy emelnek fel minket mostanaban? Hogy akkor mostantol mar kifejezetten azert hivjuk fel a masikat, mert tenyleg tudni szeretnenk, elsosorban es mindenek folott, hogy hogy van, es az erdekfeszito vagy trivialis beszelgetesek csak ugy megtortennek, a kettonk kozotti kapocs es kozelseg okan? Mellett? Ellenere? Vagy egyszeruen csak, tenyleg, megiscsak mondtam neki valamit, amivel fajdalmat okoztam. Akkor is ugyanott vagyunk: a fajdalomhoz elengedhetetlen a kozelseg. Kiveve az agyuk eseteben. Ott kifejezetten elony megtartani a megfelelo tavolsagot, hacsak nem akarunk osz-
