Irodalmi Szemle, 2021
2021/3 - ERDÉLYI METAMODERN - Mohai V. Lajos: Aki él, látja ezt (próza)
mi marad utanuk a fajdalom helyen; vajon latja-e majd, es latja-e mas is? Ennek a regi vilagnak a revulete ritkan ter vissza hozza, csak, amikor eljon ez a kegyelmi pillanat, csak akkor csereli fol a tovatunt mult a jelent. Ez a novemberi pillanat a mult vedelmere kel, amig el, tagadni fogja, hogy az eltunt idok nyomat a por gyavan belepi. Meg lassan telik az ido, a delutanok koran kezdodnek es vilagos van, noha para es kodfatyol takarja az eget a varos folott, a folyo is kodpolyaba burkolodzik, mintha a hegy belecsuszott volna alant a medrebe. Facsoportok allnak maganyosan, elmosodott foltok a paraban. Szital a hideg, a folydrol fuj a szel, a rakpartok forgalmabol folszurodik a varos moraja, olykor szirenak eresztik ki a sipolasukat az utcak forgatagaban. Ha ezekben a napokban erds szellokesek erkeznek, es ez gyakran elofordul, a szel sikolto ajka iiveghangot hallat. Megreccsen a kihult soder a labbeli alatt, kicsike kavicsgodrdk szemeben jegviragok nyilnak, fekete iiregge valik a bokrok tove, a sarga Hold arnyeka hosszu vonalakka nyujtja a fakat. A mozdulatlansagba remiilet telepedik; az orokzolddel attelelo temetok illata. Van, hogy az eg napokig ontja a havat, a hegy tetejerol szankopalya hullamzik az autoparkolokig; a gyerekek folderiilt arccal iinneplik a paradicsomi allapotot. Almelkodnak. Amulatba esnek. A hirtelen havazast gyors olvadas koveti, a termeszet befejezi a jotekonykodast. Egyetlen szempillantassal folmeri a kicsi tisztast maga elott, ahol a magany gondolatai eltavolodtak tole, mert amit most erzett, mas volt, mint a korabbiak. Nem az, amire a lelke melyen egy teljes even keresztiil kesziildddtt, ahogyan felnottfejjel az elhagyott evek utan kesziilddik minden elkovetkezendo novemberere; mert ezen a tisztason valami mindig a vegehez er, valami mindig veget er; mert maskepp latja viszont onnon eletet, addigi tetteit, a sajat hazugsagait a masok hazugsagaival egyutt, a sajat hiusagat a masok hiusagainak kozos poklaban. A mindennapok mocsaraba vert cdldpok is elkorhadnak egyszer, a tevelygesert eppugy fizetni kell, mint az arulas belyegeert. A gyermekkorban minden ertheto, a gyermekkor tiszta itatospapir, a gyermekkor gyongedseg, a gyermekkor mero artatlansag; a felnottevek terhe az emlekezotehetseget roppantja ossze, a sziv karbantartasara elfogy az ero, a tuleles osztone foliilkerekedik, es foliilkerekedik a csalodottsag. Ez az erzes elarasztja az utakat reggel, amikor folkel a Nap, es ettol a csalodottsagtol megtorpannak az elso fenyek az ablakiivegen. Hinned-e, hogy az a gyermek, aki gyermeki bizodalmaval odanyomta homlokat az ablakszemre, es sotetben is folismerte
