Irodalmi Szemle, 2021
2021/1 - LENGYEL - Mészáros András: Kételkedők breváriuma (részlet)
Kideriil, hogy a Gonosz nem rajtunk kfviil letezik, ezert a teoldgiai elmelkedes nem tarhatja fel lenyeget. A Gonosz mar befurakodott abba a vilagba is, amelyet eredendden az Igaz, a Szep es a Jo kategoriai uraltak. Szetrombolta a rajuk iranyulo cselekvesek rendszeret, mialtal a hozzajuk fuzodd viszony is ellentetebe fordult. Felesleges rakerdezni arra, hogy van-e lelkiismeretfurdalasa a gonoszsagot elkovetonek, mert tudjuk, hogy nines. Ebben a vilagban azok elnek allando lelkiismereti valsagban, akik nem kovettek el a gonoszsagot, de akik elszenvedtek azt, es tuleltek a Gonosz tombolasat. Az o valsagukat az okozza, hogy nem talaljak a valaszt arra a kerdesre, miert eppen ok voltak a kivalasztottak, akik kikerultek a pokolbol, mikozben a tobbiek aldozatokka valtak. A Gonosz csele ez: az ot megvaldsitokat felmenti a bun alol, aldozatait pedig felelosse teszi azert, aminek nem az elkovetoi, hanem az elszenvedoi voltak. Ajulas. A szentimentalizmussal kezdodoen jelentek meg az irodalomban az ismetelten es egymast felvaltva elalelo holgyek. Sokaig az egyediili megoldasnak az latszott, hogy nemi ironiaval kezeltek ezeket az alakokat. Ezt tette Jane Austen is. De o is csak ugy volt kepes lattatni a ferfiakat, hogy azok nema amulattal es tehetetleniil asszisztalnak a pamlagra hanyatlo fiatal holgyeknek. Hat persze, hiszen akkortajt meg nem ismertiik a nyelv valdsagalakito kepesseget. Wittgensteinnel minden megvaltozott. Az irodalomban jott Musil, aki a beszeddel, azaz a racionalizalassal vette az elejet az ajulasnak. Amikor Diotima szamara a szellemi boldogsag mar kezdett elviselhetetlenne valni, „es egyszerre ugy erezte, mintha ajultan kellene vegigzuhannia a folddn”, akkor Arnheim „felfogta az eseset nagy mondatokkal”. Ez a kor mar ismeri Freud analiziset, es a nagy, romantikus erzesek egyszeriben az ertelmezesek fogalmai koze keriiltek, amelyek ugy fogtak fel a szabadeseses erzelmeket, mint a trapezrol lezuhano legtornaszt a kifeszitett vedohalo. Fikcid. Nem Th. Mann volt az elso, ki ugy fogalmazott, hogy a kolteszet nem mas, mint a valosag „kitalalasa”. Hiszen elotte mar A. France is tobb novellajaban bizonyitotta, hogy a kepzelet vilaga erosebb, mint a tapasztalas altal eletben tartott es bizonyitott koznapi elet. De Mann volt az elso, aki mar U. Eco elott leirta, hogy regenyeben (a Jdzsef-trildgiarol van szo) azok a reszletek, amelyekrol az olvasok leginkabb azt gondoltak, hogy alapos elotanulmanyokra tamaszkodnak, es a korabeli „valosagot” tiikrozik, a fantazia szulottei. Es mindezt az az fro allitja sajat muverol, aki azert megis csak a realizmus emloin nevelkedett. Hiszen o maga vallott ugy, hogy iroi palyajanak elejen Tolsztoj es Turgenyev voltak a peldakepei. Igaz persze az is, hogy a Varazshegy ertelmezesi lehetosegei koze sorolta a regeny szereploinek kettos letezeset: egyreszt a szanatorium apoltjai, masreszt - es fokent - azonban szellemi jelensegek, elvek es vilagok reprezentansai. De nem allegoriai - teszi hozza.
