Irodalmi Szemle, 2021
2021/3 - ERDÉLYI METAMODERN - Balázs Imre József: Address: Earth. A címtelen föld. Fiatal erdélyi metamodern líra című antológiáról (kritika) / ERDÉLYI METAMODERN
Vermeulen megkozelitesenek alapkoncepcidja szamomra az erzelmi alaphangoltsag kiemelten kezelese miatt leginkabb az uj komolysaggal es az ironiatdl valo tavolodassal kapcsolatos eszmecserekhez illesztheto, hiszen a szerzoparos reszben az elkotelezettsegnek es lelkesultsegnek (enthusiasm) uj formait probalja megragadni. Felmeriilhet ebben az osszefuggesben az a kerdes is, hogy a lelkesultsegnek, lendiiletnek a kelet-kozep-eurdpai es nyugati mintazatai peldaul (es a kerdes a teljes, globalisan posztkolonialis vilagra kiterjeszthetd) ugyanazokhoz a kepzetekhez, ugyanazokhoz a tortenelmi pillanatokhoz kapcsolodnak-e - hogy ugyanarrol szol-e a metamodern a vilag kiilbnbozd reszein. Eszembe jut a kilencvenes evek magyarorszagi tudomanyos szcenajanak enthuziazmusa azokkal a tudomanyos paradigmakkal kapcsolatban, amelyeket van den Akker es Vermeulen az ironikus bizalmatlansag prototipusaikent jellemeznek. Mara, amikor mar pontosabban latszik a jelzett (modern, posztmodern, majd azokat koveto) eleterzeseknek es technikaknak a tortenelmi mozgasokhoz, tarsadalmi kontextusokhoz kapcsolodasa, a metamodern elmeleteinek ezt a dimenziojat egyelore kidolgozatlannak es vazlatosnak erzem. Osszefoglalaskeppen elmondhato, hogy a metamodern a modernseg/posztmodernseg viszonyanak logikajat alapul veve probalja meg tovabbszoni a fogalmi megragadhatosagot. Ez jelenleg talan azert tunhet leginkabb elegtelennek vagy kiegeszitendonek, mert eppen olyan politikai, medialis es mentalitasbeli valtozasok, illetve az egesz bolygot erinto eghajlati atalakulasok sodraban vagyunk, amelyek eroteljes voltukkal mintha inkabb uj ertelmezesi keretek megalkotasat kivannak meg, a modern/posztmodern fogalmai menten mar atvilagitott korszakok ujraertese erdekeben is akar. A metamodern-terminus a vilaghoz valo viszonyunk paradox, „oszcillalo” jelleget allitja eloterbe, de reszben sziiksegszeruen hagyja figyelmen kivul, hogy a posztmodern es a modern definicioihoz ugyancsak hozzatartoztak a paradoxonok, amelyek valamifele oszcillald-kiegyenlito mozgasok es mukodesek alapjan voltak feloldhatoak. Mivel a metamodern elsosorban a posztmoderntol valo elkiildnithetosegre osszpontosit, azt valamelyest arnyaltabban ragadja meg, az erveles szalmababujava inkabb a modern valik, sziiksegszeruen. Ketsegtelen, hogy a vilaghoz valo viszony massaga, amirol a metamodern elmelete beszel, valoban elmozdulast j elent a korabbi idoszakhoz kepest. Fontos azonban hangsulyozni, hogy nem csupan a viszony valtozott a maga absztrakt ertelmeben, hanem a figyelem iranya es tar-
