Irodalmi Szemle, 2021
2021/2 - MÉSZÖLY 100 - „A kontextusváltás képessége". Nagy Csilla beszélgetése Szolláth Dávid irodalomtörténésszel a Mészöly-monográfia kapcsán
nem is jutna eszembe. Márjánovics Diánára, P. Simon Attilára, Vásári Melindára és másokra utalhatok. Szóval az 1928-as Béláditól a rendszerváltás környékén született kritikusokig legalább öt generáció értelmezéseivel kell számolni. Most képzeld el, hogy a „sokféle Mészölyét ez hogy megsokszorozza. A fogadtatás időbeli mintázatához vegyük még hozzá a földrajzit. Egészen másként olvasták Mészölyt a Vajdaságban, a Felvidéken, Hollandiában, Párizsban, Berlinben, Szegeden, Pécsen, Miskolcon vagy éppen Szekszárdon, ahol született. Már bánom, hogy nem rajzoltam meg a Mészöly-fogadtatás térképmellékletét, rendkívül tanulságos lenne. És még semmit nem mondtam azoknak az íróknak a munkáiról, akik nemcsak emlékeznek Mészölyre, hanem rendkívül tanulságosan elemzik is a műveit. Tandori Dezső, Nádas Péter, Márton László, Grendel Lajos, Pályi András, Sándor Iván, hogy csak néhány példát említsek. Egyszóval: igyekeztem elkerülni, hogy egy értelmezői irány, iskola hatása túlnyomó legyen a monográfiában. Nem tudom, ez mennyire sikerült. Mészöly az egyetemes magyar kultúra egyik csúcsragadozója, sokféle, változó, kisajátíthatatlan. I Sándor Iván Szilágyi Zsófiának adott interjújában Thomka Beáta Mészöly Miklós-kismonográfiáját jelöli meg a kortárs Mészöly-értelmezés alapműveként (amely a Kalligram Kiadó Tegnap és Ma sorozatában jelent meg a kilencvenes években3 ), a véleménye szerint az életmű későbbi értelmezői Thomka Beátát követték.4 A te könyved a következő, az egész életműre kitekintő összefoglaló munka. Huszonöt év elteltével nyilván változik az irodalomértés, az idő távlatából árnyaltabbá válik egy adott szerző irodalomtörténeti megítélése, maga a kontextus. Számodra mennyiben volt meghatározó Thomka megközelítésmódja? Melyek azok a kérdések, amelyekben tovább léptél, illetve amelyekben más utat választottál? I Sándor Ivánnak igaza van. De az a helyzet, hogy én nem tudok elfogulatlanul beszélni Thomka Beátáról. Mi, pécsi irodalmárok, rengeteget köszönhetünk annak, hogy ő, amikor áttelepült Magyarországra, Pécset választotta, és ott is maradt, noha többfelé hívták a világban. A kérdésed rászorít arra, hogy összefoglaljam, mi változott meg a Mészöly-recepcióban Thomka Beátával. Ezt sem mertem a könyvben kifejteni, épp azért, mert tisztában vagyok saját elfogultságommal. Hogy nézne ki, ha egy Thomka-tanítvány ecsetelné Thomka jelentőségét? De közelítsük meg a kérdést onnan, milyen diskurzusoknak volt addig Mészöly a főszereplője. Irodalompolitikaiaknak (polgári válságfilozófiák szekundánsa vs. kompromisszumképtelen, rezisztens író), irodalmi örökléstanoknak (kinek az elődje, boldog őse, rokona, ismerőse), kissé heves, kissé izzadságos kánonvitáknak (mi a „szerepe” a magyar próza megújulásában, minek a „küszöbe” Mészöly stb.), valamint kultikus beszédeknek. Ironizálok, noha ezek a magyar irodalmi mező rettentően fontos szimbolikus mozgásai, szó se 3 T homka Beáta, Mészöly Miklós, Pozsony, Kalligram, 1995. 4 S ándor Iván, A jövő árnyéka, Pozsony, Kalligram, 2016, 49.
