Irodalmi Szemle, 2021

2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Dobsony Erzsébet: „Nem emlékszem, de igyekszem erősen elképzelni." Mészöly Miklós Öregek, Halottak című novellájában elmesélt valóság képei (tanulmány) / MÉSZÖLY 100

ben van, hiszen permanensen válogatunk az emlékek között, bizonyos átélt események rögzülnek, mások elfelejtődnek; más lehet a sorrendiség is, illetve a fontosság szempontjából is kerülhet egyik-másik élmény kihangsúlyozott pozícióba.1

11

Az emlékek ennek ellenére mégis forrásként alkalmazódnak, mint megannyi más külső behatás, inger, információ, amelyek hatással vannak a szerzőre; legyen az helybéli mítosz, családtörténetek, különböző stílusú olvasmányélmények, sajtó stb. Az emlékezés topik nemcsak Mészöly írásmechanizmusában kap hangsúlyos szerepet, hanem narrátori és szereplői szinten is megjelenik (sőt, még a házban lakó macska is olyan öreg, hogy kihagy már az emlékezete). Mészöly úgy indítja a novellát, hogy felsorolásszerűen mutatja be a szereplőket, illetve azonmód szemlélteti a helyszínt is, felvázolja az alaphelyzetet.12

A bevezetővel egyúttal merészen feloldja a novella címében megfogalmazottakat, és még az elbeszélőt is felfedi („írja ismét az unokahúgom”).13

Mégis tudja úgy folytatni a történetet, hogy tovább fokozza a feszültséget, s fenntartja az olvasó figyelmét. Az emlékezés, a (családi) hagyományok adaptálása mégsem teszi unalmassá vagy régimódivá a történeteket. N. Tóth Anikó jegyzi meg: „Az archaikus hagyomány fokozott jelenléte ellenére azonban Mészöly prózája nem hat 1 1 „Csak emlékben lesz felfoghatóvá a valóság; az teszi valószínűvé. Önmagában a valóság? Önmagában az emlék? Igyekszem kiegyezni magammal: ingázva a valóság és emlék között, az ingázás közben, halálbizonyos, hogy valószínűleg vagyok.” Mészöly Miklós: Naplójegyzetek = Érintések, szerk. Márványi Judit, Bp„ Szépirodalmi, 1980, 237.

1 2 „Negyedik napja, hogy folyton csak köztük, csak öregek között vagyok (írja ismét az unokahúgom). Róza néni, Miklós bácsi, anyám. [...] Valahogy mindig történik valami, szörtyögés, fulladás, bilikeresés, felváltva almukban beszélnek. Anyám pár éve súlyos operáción esett át, nincs végbele, a derekán hord egy övét... A szép testet, melyhez úgy bújtam valamikor, birtokba veszi afojtós szag... Hiába nyitva az ajtó-ablak, mégsincs levegő. [...] S közben valahányszor kinézek az udvarra, a tyúkok is szünet nélkül megállnak, ürítenek, és tovább verik a csőrükkel a földet. [...] Reggel óta különben Médi is rosszul van, lázas, reszket, csupa csont és bőr. Majdnem miniatűr kutya, valamilyen kibogozhatatlan keverék, s már tizenöt éves. [...] Van egy macska is, az is nagyon öreg, és még mindig félős, minduntalan elugrik. Aztán váratlanul kihagy az emlékezete - hogy ő általában félni szokott...” Mészöly Miklós, Öregek, halottak, 283.

1 3 Uo., 283.