Irodalmi Szemle, 2021

2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Plonicky Tamás: Banzáj (próza) / MÉSZÖLY 100

lás nélkül, egy gyors hörgést követően, csak úgy spontán a szájába köpött egy hatalmasat. A fiatal férfi, akislány apja előtt a kép most nem elhalványodott, nem megszűnt létezni, nem eltávolodott, hanem egyszerűen csak megállt; a pillanat rögzült, és ő legémberedett végtagokkal másodpercekig cövekelt ott, teljesen kiszolgáltatottan a lépcsőházban, és egyszer csak a számára ocsmány és undorító tett miatt, megőrizve lélekjelenlétét, higgadt állapotban elvette a nagyapától a kislányt, a zsebéből kivett egy gyűrött szalvétát, letörölte a gyereke szájáról a mocskos, részeges apja büdös nyálát, és azt mondta a feleségének, hogy vigye haza a picit; a síró, az esetből szinte semmit nem értő csöppségnek gyorsan még nyomott egy puszit a homlokára, és tisztán emlékszik arra, hogy már-már érthetetlenül a nagypapa most aludni megy szavakat mormolta. Közben megjelent előtte a kedvese szenvtelen arca, aki aggódó hanggal, jól érthetően azt kérte tőle, hogy csak ne bántsd nagyon, és a fiatal férfi a tudatával, ha nehezen is, de még regisztrálta felesége esdeklő hangfoszlányait, a következő, egymás után lepergő jelenetekre azonban már később aligalig, vagy szinte egyáltalán nem emlékezett; egy lökés, és őt, a fiút egy súlyos tárgy földre huppanásának dörrenő hangjára emlékeztető ajtóbecsapódás után mindketten, az öreg és a fia is bekerültek a szobába, és a fiú előbb az apját tisztaerőből arcon fejelte, majd olyan földöntúli dühhel, ahogyan csak bírta, ütni-verni kezdte a védekezni képtelen, kövér, részeg férfit, aki ezekben a pillanatokban a saját bőrén tapasztalhatta meg a neki évtizedek óta borzasztó szorongásokat okozó fizikai fájdalmaktól való rettegés beteljesülését. A srác ott bokszolta az öreget, ahol csak érte, és az idős, védekezni képtelen úr a fejeléstől, és szinte már az első jól irányzott ökölcsapástól a földre került; a fiatalember a fekvő férfit előbb rugdosni kezdte, ezután többször, hangos ropogást és ordítást hallva, ugrálásra emlékeztető intenzív mozdulatsorok segítségével, szilánkosra törve annak orrnyergét és arccsontját, többször rá is taposott az apja fejére. A fiú e cselekedete időintervallumában előbb érthetetlen szavakat mondott, majd pedig penetráns, éteri üdvrivalgással azt ordította, hogy a „a véreres faszomat a szádba rakom, te buzeránt”; ezután, bár dühtől elhomályosodott tekintetével még látta, hogy az örege teljesen eszméletét vesztve, majdhogynem holtan fekszik, már egyáltalán nem volt tisztában a tetteivel; előbb kiment a garzon konyharészlegébe, majd a szekrény egyik fiókjából elővett egy hatalmas disznóvágó kést, és anélkül, hogy bármennyit gondolkodott vagy mérlegelt volna, visszament, és körülbelül hatvan késszúrással valósággal széttrancsírozta az egyébként a veréstől halálos sérüléseket szenvedő édesapját; mindenhonnan tacsakokban folyt, spriccelt a vér, és csak szúrta és szúrta a halott férfiba a kést úgy, olyan hévvel, mintha csak az élete múlna rajta, mintha csak önvédelemből tenné, és valamilyen oknál fogva egy rég nem sugárzott japán rajzfilmsorozat jutott eszébe, talán Digimon, Tálamon vagy Pokemon volt a címe, már nem emlékszik rá pontosan, már teljesen inkompetens e sorozat