Irodalmi Szemle, 2021
2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Plonicky Tamás: Banzáj (próza) / MÉSZÖLY 100
PLONICKY TAMÁS BANZÁJ ... egy lemezjátszó kattanását követően valahol a dobhártyája legeldugodtabb zegzugaiban harsan fel maximális hangerővel az a régi dal, ami csak és kizárólag a kilencvenes évek reményekkel teli időszakában lehetett egyedül sikeres, és aminek úgy szól a refrénje, hogy „sza-ba-d az él-et-em, ezt ne-ked éd-esem, lesz, ami lesz, te csak nézd a há-ta-mat”; az ismert zenemű összetéveszthetetlen szintetizátortaktusaira lázálmából ébredve a szenilis, gyermek- és felnőttkori traumákkal teli emlékeit akarva-akaratlanul, örökösen újra- és újraélő, a gyógyíthatatlan Parkinson-kórtól egészen a néhány év múlva bekövetkező haláláig örökösen fej- és kézremegésre predesztinált szomszédasszony megtébolyodott állapotban, rikácsolva hagyja el a húgy-, bor- és öregemberszagú lakása nyújtotta akolmeleget, lép ki a lépcsőházba, és kezdi el verni a ajtót, azt ordítva velőtrázó, öreges sikolylyal, aszott arcának és vérbenforgó szemeinek kíséretében, hogy „halkítsa már le azt a kurva zenét, mert az éjszaka kellős közepe van”. Az életuntságba beleöregedett magányos szipirtyóra emlékeztető, reszkető kezű és fejű vénség disznóképű, az alkoholtól vörössé vált és felduzzadt orrú férje ezalatt olcsó bor és házi körülmények között összetákolt pálinka egyvelege okozta mámoros delíriumában épp egy ismeretlen, csinos nő mufíjában tevékenykedik, de feleségének hirtelen jött penetráns sikongásai, a tuf-tuf-tuf hangokat kiadó ajtódörömbölések ritmikája és a maximálisra feltekert dal szintetizátortaktusainak hármasa őt is megzavarják, felébresztik eksztatikus álmából, amitől egy hirtelen jött szusszanásra kinyitja a szemét, majd öntudatra ébredve, szédült kábultsággal a hangjában, a körülötte zajló nem mindennapi élethelyzet és események lassú felismerése és még lassúbb felfogása után, enyhe nyáltócsát fröcsögve a padlóra, szinte már-már érthetetlenül a „hogy ebben a kibaszott házban még aludni sem lehet” szavakat mormogja; majd az iszákosságától felpöífedt hatalmas malacpofáját csóválva, bódultán vágyik vissza az otthoni körülmények között összetákolt pálinka és olcsó bor egyvelege alkotta mámoros delíriumba, abban reménykedve, hogy nemsokára, az eklektikus hangorkán végleges elcsendesítését követően, e keszekusza ügy
