Irodalmi Szemle, 2021
2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Kosztrabszky Réka: A bibliai szöveghelyek szerepe Mészöly Miklós Saulus című regényében (tanulmány) / MÉSZÖLY 100
meg, lássuk, hogy a további bibliai pretextusokból származó idézetek beemelése, illetve az egyes textusok megidézése milyen módon járulnak hozzá a főhős belső átalakulása folyamatának bemutatásához. A különböző bibliai szövegekből (Példabeszédek, Zsoltárok könyve, Pál apostol levelei) származó részletek - mint arról a bevezetőben már volt szó - döntő többsége nem szó szerinti átvételek formájában, illetve dőlt betűvel szedve jelennek meg a regényszövegben. Ezek a részletek általában valamelyik szereplő (Saulus anyja, Abela, Kóré, Istefanos) által kimondva vagy énekelve, tehát performatív módon kerülnek a narratívába, a további részük álmok vagy Saulusból önkéntelen módon kibukó szavak formájában, esetleg a főhős emlékezései során megjelenve idéződnek meg. Mészöly ezeket a szöveg-átvételeket - kettő kivételével - a saját szövegéhez igazítja, melyek azonban még így is megőrzik a biblikus hangvételt, s ebből adódóan kirínak a regényszövegből, mely nem a Biblia nyelvezetét imitálja. Az idézeteken végzett átalakítások meglátásom szerint arra szolgálnak, hogy árnyalják és kidomborítsák Saulus személyiségének és értékrendjének transzformációját, melyet követően Jézus követőjévé válhat. Mészöly egy évekkel a Saulus megjelenése után publikált esszéjében úgy fogalmazott, hogy „Jézus nem hirdetett idegen igazságot; csak módosítást.”24 Véleményem szerint ez az elgondolás a regénypoétikában is tetten érhető, hiszen a műben az író úgy módosít a bibliai szöveghelyeken, hogy azok mindvégig felismerhetőek maradnak, s az egyes módosítások az új szövegkörnyezetbe való bekerülésük következtében olyan többletjelentésekre tesznek szert, melyek többféle interpretációt tesznek lehetővé, ám ezek kialakításához az olvasónak ugyanúgy módosítania kell a gondolkodásán, akárcsak a főhősnek. Az idézett szöveghelyek elemzése előtt szeretnék kitérni azokra az esetekre, amikor a regényszöveg a fabuláris szint történései által idéz fel bizonyos szöveghelyeket. Saulus személyiségének transzformációja meglátásom szerint abban is megragadható, hogy alakja mind gyakrabban hozható összefüggésbe Jézussal. Ez kezdetben abban nyilvánul meg, hogy egyes tettei Jézus cselekedeteit idézik fel az olvasóban, vagyis a regényszöveg egyfajta analógiát teremt kettejük alakja között. Ennek szemléltetésére három esetet emelnék ki. Az első figyelmet érdemlő eset Bénája meggyógyításának jelenete, melynek során Saulus a következőt mondja: „»Uram, térítsd vissza e gyermek éle-2 4 Mészöly Miklós, Két előszó a Saulushoz = Uő, Érintések, Szépirodalmi, 1980, 127.
