Irodalmi Szemle, 2021

2021/2 - MÉSZÖLY 100 - N. Tóth Anikó: S-Térkép, repedésekkel (próza) / MÉSZÖLY 100

mögött meglátom Samu biztató, vágyakozó, kárpótló, pajkos, hálás, csábító, kérlelő mosolyát. Végül a szignó. Kampó, amire kiakasztom a szívem.

Anna sétálni indul a gyerekekkel. Napernyője hatalmas virág, szirmai csipkés árnyékot vetnek az arcára. Tamás álmélkodva nézi, elfelejt nyafogni is, ami máskor elmaradhatatlan, ha felfelé vesszük az irányt. Krisztina fél lábon ugrál a trotuár széles kövein, harang alakú szoknyája repesve követi, csilingelő nevetése végigszalad a Geramb-, a Láng- és a HellnBach-ház földszinti ablaksorán, majd viszszafordul a túloldalon az Oberajgner-, Fleischer- és Trenzanski-ház emeleti kőpárkányain. Kicsisamu megböki Szaniszló vállát, futásnak ered, és hátrasandít, követi-e az öccse. De Szaniszló nem tágít Annától. Szívesen cserélne Tamással, aki tömzsi ujjait befúrja Anna filigrán ujjai közé. Egy pillanatra belekapaszkodik a napernyőt tartó karba, aztán meggondolja magát, talán a könyöknél burjánzó fodrok, érdes csipkék bizonytalanítják el. Mindezt már az emeleti ablakból nézem, egészen a Fritz-ház sarkáig kísérem őket a tekintetemmel.

Charlotta szunyókál. Csücsörítő szája pici nyílásán látom, ahogy kétoldalt bekunkorított rózsaszín nyelvecskéje előre-hátra mozog: álmában szopik.

A gyerekek körüli szakadatlan foglalatosságban keletkező időrés kegyelmi állapota. Párnám alól előveszem a kulcsot. Puhán fordul a zárban. Belépek az uram szobájába.

Levél megy Samunak. Meggyőzöm, hogy a dolgok folydolgálnak a medrükben, a harangok reggel, délben és este rendre megszólalnak, éjjel sötét van, nappal világos, a tárókban kötényre vetkezve jövesztik az ércet izmos férfiak, vasárnap ürühús és meggysása kerül az asztalra, a leányvár trombitája önfeledten fújja az órákat, a gyerekek egészségesen csintalankodnak, kellő időben, de nem egészen jószántukból engedelmeskednek, nagy étvággyal esznek (Krisztina kivételével,