Irodalmi Szemle, 2021
2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Tanos Márton: Határsértés és térfoglalás. Hatalomreprezentációk Mészöly Miklós Az ablakmosó és Páskándi Géza A vigéc című drámáiban (tanulmány) / MÉSZÖLY 100
A felejtés ugyanakkor az identitás fokozatos elvesztésével jár, valamint az egymástól való elidegenedéssel,18 sőt, végül bizonyos degenerációval, az emberi minőségek elvesztésével is (Kádas felesége egy időre gyakorlatilag beszélni is elfelejt, csak szótagokat képes ismételgetni és motyogni). A vigéc működésének elemzésekor nem nehéz megvonni a párhuzamot a kor Magyarországán uralkodó politikai-társadalmi viszonyokkal, az akkor történő valósággal: a Kádár-korszak nem véletlenül kapta a gulyáskommunizmus és a fridzsiderszocializmus gúnyneveket, hiszen az államvezetés anyagi javakon vásárolta meg a társadalom passzív szolidaritását. Páskándi ezt az íratlanul is mindent meghatározó diskurzust, tisztességtelen alkut karikírozza ki a szatírájában, hipotetikusan azt is előrevetítve, hogy a folyamat valójában hová is vezet. A jelszavak szintjén a szocializmus bizonyos közhelyei is kikarikírozódnak. A vigéc a nagyobb és erősebb népekkel szembeni alávetettségre például az idegen faj „legboldogabb rabszolgaság”-át kínálja fel alternatívául, amely megfogalmazás mögött „a legvidámabb barakk” toposzát sejthetjük, de ennél jóval pregnánsabb példa a vigéc egyik felkiáltása: „Éljen az interplanetáris szellem!”19 , amely már-már nyílt, szarkasztikus szocializmuskritikának tekinthető. Véleménye szerint „A kis népek mindig fölülről várják az igazságot... Mert sok igazságtalanság történt velünk.” 20 Ennek analógiájára ő is „fölülről” közelít a befolyása alá vont családhoz. A vigéctől ugyanakkor a nagy ívű elképzelések mellett a cinizmus sem karakteridegen, ez egy helyütt a jólét és felejtés párhuzamában kerül ironikus kifejtésre: „Az emberek hajlamosak a feledésre, csak jól menjen a soruk.”21 Az igazságtalanságokra adható egyetlen válasz a vigéc szerint tehát a felejtés. Ezt elősegítendő ki is játssza egymás ellen a család tagjait - szintén az „oszd meg és uralkodj” elvét alkalmazva -, azzal zsarolva egyenként őket, hogy a többiek helyettük felejtenek. A manipulatív kommunikáció mellett, a hatalmi diskurzus érvényesítésének, a fegyelmezésnek egy másik módja a szexuális uralom, amely a két drámában egyaránt a dominancia megteremtésének és kinyilvánításának eszköze. Mindkét 1 8 A szereplők közti elidegenedés groteszk példája a mechanikus hátvakaró megjelenése, amely a Kádas házaspár közötti minimális fizikai interakciót is „fölöslegessé” teszi. Kádas felesége először jó üzletnek gondolja a kultúrát fölcserélni az anyagi javakkal, Kádas azonban, figyelmezteti a feleségét arra, hogy ez a folyamat egy tarthatatlan anomáliához vezet. Amint humorisztikusan fogalmaz: „Nem érted? Ez [a felejtés] maga a válság... Annyi szabadidőd lesz, hogy egész szabadidődben azon töprengsz: mit kezdjél a szabadidőddel? így viszont nem lesz szabadidőd! Kezdheted elölről!” (Páskándi, I. m.) 1 9 Uo. 2 0 Uo. Messzire vezetne az elemzés fókuszától, ezért csak lábjegyzetben kerül említésre, hogy a vigéc egy sajátos elmélettel támasztja alá munkáját. Szemléletében hiperbolikus módon eltúlozva, de ugyanakkor világosan tetten érhető az egész magyar történelem tragikumának lenyomata és a feldolgozatlan közösségi traumák torzító hatása. Elmélete szerint ugyanis a „kis és közepes népek” alkalmasak arra, hogy az invazív idegen civilizáció szálláscsinálói és helytartói legyenek. Ezért nem túlzás az öngyarmatosítás fogalmával élni: önként alárendelődni egy sokkal erősebb hatalomnak, még ha ez bizonyos helyzeti előnyökkel is jár. Annak érdekében is, hogy egyúttal önerőből kivitelezhetetlen revansot venni a nagy és erős népeken, akik korábban az elnyomók voltak. Ebben a szatirikus elméletben tehát sok olyan sztereotip deficit fogalmazódik meg esszenciális formában, amely a magyarságnak önmagával való őszinte szembenézését, újradefiniálását lehetővé tenné, s amelyet ilyen témájú esszéiben Mészöly is sürgetett: a történelmi sérelmek félretételét, a népek közti szolidaritást, a túlzásoktól mentes, egészséges nemzeti önismeretet, valamint a regionális léptékben való gondolkodást. 2 1 Uo.
