Irodalmi Szemle, 2021
2021/12 - Koós István: Nonentitás és allegorikus identitás (Jókai Mór: Ahol a pénz nem Isten) (tanulmány)
hogy nem a Bibliat, hanem egy apokrif verzidt tesz meg vonatkoztatasi alapnak. Egy alkalommal pl. igy szol: „Mikor a vilagot megteremtettek (mert en a szamojedek hitet fogadom el: ketten teremtettek, az Isten es az ordog), az ordog teremtette a poklot, az Isten az asszonyi szlvet.”43 Ez persze olyan eretnekseg, amiert a narratort a kozepkorban megegettek volna, es inkabb a manicheusok juthatnak rola eszunkbe, akik szerint a vilagot nem egy, hanem ket ero iranyitja, es akik ellen Szent Agoston olyan sokaig folytatta elkeseredett harcat (pl. a Vallomasok harmadik konyveben). Bar az elbeszelo elozoleg nehezmenyezte, hogy a szigetlakok a maguk kenye-kedve szerint alakitgatjak a kereszteny hit olyan szovegeit, mint az imak es a tizparancsolat, ugy latszik, o maga is valogat a kiilonbozo narrativak kozott aszerint, eppen melyik alkalmasabb arra, hogy az adott szituaciot ertelmezze vele. Ahogyan tehat a kesei Jokainal a nyelvek es a vallasi felekezetek dogmai olyan kodrendszerkent funkcionalnak, amik kozott folyamatos lehet az atjaras, forditas, ugy a mitoszok is szabadon kombinalhatoak - vagyis olyan kontextust kepeznek az en identifikacios tevekenysege szamara, ami nem lezart es vegleges, hanem sokkal inkabb mozgekony. (Hogy az egymastol fuggetlen nyelvek, kodrendszerek, regiszterek kozotti mozgas mennyire meghatarozo Jokainal, arra egyebkent tovabbi pelda lehet Hansagi Agnes tanulmanya is, ahol a szerzo az Egy ember, aki mindent tud c. Jokai-regenyt veti ossze Flaubert kesei muvevel, a Bouvard es Pecuchet-vel, ramutatva, hogy mindket mu kiilonalld jelenetek metonimikus sorabol all, illetve mindket regeny szovege egymassal szerves egysegben nem levo szdvegelemekbol szervezodik, olyan modon, hogy nines folerendelt szerzoi hang, es a szereploknek sines sajat nyelve, „a regiszterek hatarai atjarhatova valnak.” Mindez az identifikacio szerkezetenek egy olyan modelljet rajzolja ki, amelyben az identitas megalkotasanak aktivitasa ket ellentetes polus kozott mozog: az egyik oldalon ott a nonentitas, a masikon pedig az identitasnak egy olyan allegorikus konstrukeidja, amelyben az en azonosul egy mar meglevo, de nem lezart kontextus valamelyik elemevel, ez az azonosulas azonban teljesen instabil, hiszen barmi barmikor barmivel kapcsolatba hozhato. A nonentitas egyszerre vagyott es fenyegeto lehetoseg: egyszerre jelenti az elidegenedest megsziintetd gyonyorteli feloldodast, de a megsemmisulest is, egy olyan elviselhetetlen allapotot, ahol megszunnek azok a hatarok, amelyek tagolnak es artikulal-4 3 JMOM Reg, 71., 97. 4 4 Hansagi Agnes, A magyar Bouvard es Pecuchet - egy ember, aki mindent tud? = „...ird leszek es semmi mas...”, 208-214.
