Irodalmi Szemle, 2021

2021/12 - Kukorelly Endre: Ó, Alt, Öreg, Ős, Régies (próza)

viragok. Aranyeso? Rozsa, tulipan, ez biztos. Es hovirag. Az mifele, kerdezi az anyjat, aki ugy rezzen ossze, mint akit mely almabol ebresztenek. Vagy az nem is rezeg?

(Kolteszet. 1995) Rengeteg tulipan van a fuben. Egy nap alatt bujtak elo, legalabbis (K) ugy latja. Tegnap meg semmi, most meg teli a kert apro feju tulipannal. Ket rigo ugral, olyan keppel, mintha azon csodalkoznanak, honnan kerult ide ennyi virag. A tulipanok is csodalkoznak. (K) is csodalkozik. U1 a kertben. Madar es minden, nagy nyiizsges van, nyiizsog mindenfele, es (K) azon morfondirozik, hogy egyszer majd jobban meg kene neznie, mi nyuzsog voltakepp. De most meg nem nezi meg. Majd egyszer, gondolja, es osszeszorul tole a gyomra. Meg kene vizsgalni a teremtest.

(Szerelem. 2008) A ferfiak disznok. Miert mind ilyen mocskos diszno. Osszeszorul aszaja. Az okle. A szive. Rohadt disznok. Latszik rajta, hogy nem tetszik neki, amiket beszel, hogy ez jut eszebe, es nem csak eszebe jut, de ki is mondja, maga ele, mintha nagy darabokban kihanyna a reggelijet. Meg elore is hajol kicsit hozza. (K) elfordul. Azonnal visszafordul, mert udvarias. Mert jol van nevelve. Latja magat kivulrol, ahogy visszafordul, pusztan urifiusagbol. 0 is gep, mint az az iigyetlen szabasu kutya a szomszedban. (K) is gep, az atkozodo is gep.