Irodalmi Szemle, 2021
2021/11 - TRANSZKULTURALIZMUS ÉS BILINGVIZMUS - Pápay Szandra: Túl sok (szöveg)világ. Tóth Lilith Viktória Túl sok világ című kötetéről (kritika)
A testiseg kerdese, az anyagisag letmodjanak dimenzidja is tobbfele funkciot kap a kotetben. Egyreszt van egy erds ritusjellege a szovegeknek: „sok lepedon szarad verfolt” (18). Masreszt az anyagisag mint tapinthato valosag ugyancsak egy gorcsds meghatarozasi fogodzd probal lenni az en likviditasahoz kepest. „Muanyag flakonrol letepkedett papir vagyok, I vagy feher fust (...) Megfogtad a kezem, I az tartott csak a folddn.” (20) Erdekes ahogy a kotetvilag is ebben a motivalt onkeresesben mindinkabb visszabontja onmagat valami tapasztalati nullpontra. A cikluscimek valtozasai mintha ezt kovetnek: eloszor levelek (meg funkcionalis meghatarozottsaggal), majd lapok (visszabontott anyagi minoseggel), vegul formatian papirfecnik. Ebben a ciklusban talalunk par prozaszeru folyoszdveget, mely mintha epp ezt a formai likviditast erositene. A versbeszed zilaltsaga is tobbszor fordul at oriiletbe a kotet vege fele haladva. A kiilso vilag mint viszonyitasi pont is viszonylagossa valik: „Igen, van az a pont, amikor mindegy mi van ko-1 riilotted...” (43) A level mint a masikkal valo parbeszed illuzidja a Papirfecniket koveto ciklusban epul vissza teljesen. A Hangok afejben cim vegervenyesen az enen beliilre szoritja a megszdlalasokat. A masikkal valo parbeszedkenyszer, a dialogus megteremtesenek gorcsds igenye altalaban hatarserto szituaciokat teremt. A behatolas, a testbe ferkozes, atszakitas folyamatosan visszatero motivuma a szovegeknek: „vasbakanccsal leptem a gyomrodba I felszakitottalak magamnak” (52); „igazolvany nelkiil csak a testekbe jutok be” (57). Az iras dialdgusteremto, megis onmagaba, az iras aktusanak monologikussagaba visszacsapo strukturaja is hangsulyossa valik a kotetben. A megteremtett szovegvilag egzisztencialis dimenzidja egy ujabb reteggel - vilaggal - bovul; s autopoetikus modon e vilagok megalkotott jellege is temava valik: „a neo-posztmodern szex I abban kiildnbozik a tobbitol I hogy ujra faj” (51); „nem sejti, hogy rola es neki irok verset” (...) „irodalmat keniink fel a falakra I lirai tollamba valaki I prozatintat csdpogtetett” (65-66). Az en onmeghasonlasanak szovegesitese ezeken a pontokon a muveszi alkotasra vonatkoztathato motivaltsagot kap. A kotetben a szovegszinten megidezett modern egzisztencialis poetika, a teremtett nyelv posztmodern autopoetikus mechanizmusain at jut el egy posztmodern utani let es muveszeterzekeleshez; a Tul sok vilag gondolata igen erzekenyen hivja eletre a kortars irodalom korszakhatar-erzekelesi problemait is. Mintha lenne is valamifele igeny arra, hogy a kiilonbozo korok muveszi ingereit szimultan mukddtesse a kotet. A noiseghez valo viszonyban egyszerre tarul elenk a szovegben megelheto nemiseg szubjektiv kozelsege; a posztmodern ironikus tavolitasaival; a szoveg mint test parhuzama egyszerre kap ironikus es ritualis meghatarozottsagot.
